Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

io8 ellen, hogy ez neki 2329 frt 60 krral több rendbeli kölcsön-ügyletből kifolyólag adósa levén, ezen tartozásáról neki 1884. évi okt. havi lejáratkor váltóelfogadványt adott; ki 1886. évben ezen követelését érvényesíteni szándékozván, azon évi november 11-én vádlott lakhelyén Huszton megjelent, öt privát lakásán felkereste & a fizetésre felhívta. Vádlott öt innen hivatalos helyiségébe vezette s miután a kályhában a tüzet megrakta, panaszossal a váltókövetelés meghosszabbítása és uj váltónak kiállítása kérdésében beszélgetni kezdett; miközben panaszos az eredeti váltót az asztalra letette, vádlott megtekintvén a falra kiszegezett bélyegskálát, egy szekrényből 2 frtot vett ki, mondván, hogy ilyen értékű űrlap fog kelleni, melyért a hivatalszolgát fogja elküldeni. Vádlott ez alatt a szobában fel s alá járkált, a panaszos által az asztalra letett eredeti váltót felvette, s azt megtekintése után a kályhába a tűzbe dobta s így megsemmisítette. Ennek megtörténte után megjelent a szobában a hivatalszolga Iványi János, kit váltóürlapért elküldeni szándékozott; azonban vádlott nemcsak váltóürlapot nem hozatott, de söt megtagadta, hogy fent körülirt váltóját elégette volna, s neki bármivel is tartoznék. Vádlott a panaszbeli cselekmény elkövetését tagadja, tagadja azt, hogy ő panaszosnak 2329 frt 60 krral adósa lett volna, avagy lenne; tagadja, hogy panaszosnak tőle ilyen értékű váltóelfogadványa lett volna, s azzal védekezik, miszerint ő panaszossal, kivel huzamosabb ideig összeköttetésben állott, az 1882-ik évben végleg leszámolt s a feljelentéshez mellékelt megállapodás értelmében panaszosnak csupán 800 forintjával maradt adósa, az ezen összegről kiállított váltóelfogadványát is azonban 1883 okt. 15-én a sz.-mihályi vasúti indóháznál teljesen kielégítvén, panaszos adósa lenni megszűnt, ettől minden kötelezőit visszakapta, s ezen idő óta, egy esetet kivéve, panaszossal semmiféle összeköttetésben avagy érintkezésben nem állott. Jóllehet vádlott azon beismerése, miként ő panaszossal több éven át folytonos és nagyobb összegekre menő kölcsöntartozási viszonyban állott s azon állítását, illetve védekezését, miszerint ezen tartozásait végleg és teljesen kielégítette volna, sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás során igazolni vádlott képes nem volt, jóllehet Weisz Mózes és Neumann Sámuel tanuk hit alatt tett