Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

35 szokás alapján jogosítva érezhették magukat költségeik és dijaik tekintetében a bika vásárlására átadott pénzből rövid uton kielégíteni annál inkább, mert az 1889. évi márcz. hó 27-én tartott községi gyűlésről felvett jegyzőkönyv n. pontjának határozata, annak világos szavai szerint csak a számadó biró költségei és dijaira vonatkozik s igy vádlottak jogosan vélelmezhették, hogy a jegyzőkönyv hivatkozott rendelkezése őket nem érinti s ezt annál is inkább vélelmezhették, mert Fábiánits Károly községi bírónak a végtárgyaláson tett vallomása szerint a jegyzőkönyvbe foglalt határozat nem bikavásárlási költségre vonatkozik, de azt, hogy a bikavásárlás körül költség jár nekik, vádlottak abból is következtethették, hogy Fábiánits Károly biró saját vallomása szerint őket saját pénzéből megkínálta netaláni költségük fedezésére, hogy pedig ezt vádlottak nem fogadták el, alaposan arra vezethető vissza, hogy a község érdekében tett fáradozásukkal járó költségeket nem akarták a biró magánvagyonából kielégíttetni. Mindezeknél fogva vádlottak a Btk. 355. §-ába ütköző s az értékre való tekintettel a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében sem voltak bünösökül kimondhatók s a mennyiben költségeiket és dijaikat szabálytalan módon számolták el, annak megtorlása fegyelmi útra tartozik, a mely eljárás irányukban eszközöltetett is. (1890 ápril 14-én, 5658. sz. a.) A m. kir. Curia: A csalás fenn nem forgásának kimutatására az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt s a másodfokú bíróság által is elfogadott indokolásra vonatkozólag, mely szerint a Btk. 379. §ba ütköző csalás lényeges ismérveihez megkívántatik, hogy a tettes ravasz fondorlattal tévedésbe ejtsen vagy tartson valakit, hogy ez által vagyoni hasznot szerezhessen, megjegyeztetik, mikép nem elég a csalásra, hogy valaki másnak ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtése, vagy tévedésben tartása által hasznot szerezzen, hanem a csalás fogalma megköveteli, hogy a czélba vett haszon «jogtalan» legyen, s hogy ezen haszon másnak vagyoni kár okozásával, vagyis annak vagyona csökkenésével éretett légyen el, a ki a czélból tévedésbe ejtetett, vagy tévedésben tartatott. A csalás továbbá szándékos (dolosus) cselekmény lévén, a