Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

209 alatt vissza nem utasítja, a biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét, mégis I. r. felperes sem követelhet kártérítést azért: mert a kt. 468. §-a csak egy parancsoló intézkedést tartalmaz, t. i. csak azt, hogy a biztosítási ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges, egyéb intézkedései azonban, tehát az is, hogyha a biztosító a biztosítási ajánlatot, annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasította, az ajánlat elfogadottnak, s így a szerződés megkötöttnek és az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor hatályba lépettnek tekintendő, csak törvényes vélelmet állit fel, mely elesik akkor, midőn a felek a biztosítási ajánlat elfogadása illetve visszautasítása iránti nyilatkozat megtételére vagy a szerződés hatályba léptére nézve más határidőt állapítottak meg vagy azt feltételhez kötötték ; mert a vl. alatti ajánlatban I. r. alperes — az ajánlat fejezete szerint — világosan és határozottan kijelentette, hogy beleegyezik abba, miszerint a biztosítás csakis a díj lefizetése után lépjen hatályba és igy, bár az ajánlatban annak az óhajának is kifejezést adott, hogy a biztosítás 1887. május 4-én kezdődjék, a biztosítási szerződésnek ez utóbb megjelölt napon hatálybalépte feltételéül a felek közös egyetértéssel a biztosítási dijnak kifizetését állapították meg ; mert a feleknek ily értelmű megállapodása, tekintve, hogy a kt. 485. §-ának I. pontja is intézkedik oly esetről, midőn a biztosított tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt semmisül meg, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, tehát magából a törvényből folyik, hogy a szerződés hatályba léptére vagy, a mi azzal egyértelmű, a biztosító által •viselendő veszély időpontjának kezdetére nézve megállapodhatnak, a törvénynyel nem ellenkezik és igy a kt. 472. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve mindenesetre irányadó; mert felperesek nem is állítják, hogy az első évi készpénzben fizetendő dijat megfizették volna, az az érvelésük pedig, hogy készeknek nyilatkoztak a díj megfizetésére, figyelembe azért nem jöhet, mert a fizetési készség kinyilatkoztatása a tényleges fizetéssel egyenlő hatályúnak nem tekinthető és mert felperesekDöntvénytár, uj folyam. XXIX. J4