Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

199 Felperes állítja, hogy mind a házban, mind az üzletben, mind alperes, mint neje és leánya gyógykezelése végett 182 látogatást tett és hogy az egyes látogatásokért 1 frtot követelhet, de ezen összeget önkéntesen 101 frt 50 krra leszállítja. A kihallgatott szakértők véleményéből kitűnik, hogy alperes szembetegsége folytonos orvosi gyógykezelést kivánt és hogy felperes személyes gyógykezelése az 1884. évben június, július, szeptember és október hónapokban szükséges volt, tehát valószínűnek látszik és a betegség minőségéből kifolyólag igazolva is lett, hogy felperes minden napon egy látogatást tett, mit különben maga alperes is beismert. De miután mégis a látogatások száma a szakértők véleménye által konstatálható nem volt és miután alperes csupán ezen számot tagadta, azonban határozottan ki nem jelölte, hogy hány látogatást tett összesen felperes, ennek megállapítására a felperesi főesküt megítélni kellett annál is inkább, mert azon felperesi állítás, hogy alperesen kívül még nejét és leányát s pedig külön helyen gyógykezelte, a szakértők által beigazolható nem volt. A látogatások diját 1 — 1 frtban meg kellett állapítani, mert a szakértők véleménye szerint ezen összeg az egyes látogatások rendes dija. Hogy pedig a felek közt külön megállapodás jött volna létre, azt felperes tagadta és azért a megkínált és felperes által elfogadott főesküt megítélni kellett. Ezen eskü által beigazoltatik, hogy felperes nemcsak 182 látogatást tett, hanem 182 frtot is kiérdemelt volna és hogy ezen összeget saját jóakaratából 101 frt 50 krra leszállította. Ha pedig felperes ezen esküt le nem teszi, akkor sem a látogatások száma, sem az érdemelt dij mennyisége bebizonyítva nincsen, mely esetben valónak tekintendő, hogy felperes sokkal kevesebb látogatást tett és csak 40 frtot érdemelt. Ez esetben a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni kellett, mert alperes daczára az ajánlatnak, az ígért 40 frtot se le nem fizette, se le nem tette, tehát a kereset megindítását ő okozta. (i8qo jan. 6-án, 52. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét abban a rendelkezésben, mely szerint felperes részére tagadó alakú főesküt itélt alperes amaz állításának czáfolására, hogy felperes -az ő szembetegségének gyógykezelését évi 40 frtban előlegesen