Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

1&2 töttet tudomásul vette és csak azt tudatta alperessel, hogy az átvételt még nem eszközölte, de annak megtörténtét is rövid időre kilátásba helyezte, különösen pedig a K. alatti levéllel, mely szerint az előlegül adott 50 forintnak, mint az őt illető összegnek visszaadását követelte. Ezek által tehát felperes bizonyította, hogy felek közt a kereseti fára nézve a keresetben előadott feltételek mellett a vételi ügylet létrejött. A mi pedig alperesnek azt a kifogását illeti, hogy mivel a szerződés szerint felperes a fát Huszton beszállítani és átadni tartozott, az átadás előtti kár felperes terhére esik, az tekintetbe vehető nem volt, mert az általános jogelvek szerint a megvett dolgot az átadás után, illetőleg az átvételre meghatározott idő elmultával ért veszély a vevőt terheli, már pedig tekintve, hogy alperes fia a fát annak a helyszínén történt megszemlélése után vette meg, nemcsak, hanem azt mindjárt alperes nevének kezdőbetűivel meg is jelölte ily módon a kereseti fákat már akkor jogilag át is vette és így a fa jogilag alperes tulajdonaként volt tekintendő; az a külön megállapodás pedig, mely szerint felperes a fát Huszton a megállapított határidőben tartozott beszállítani, a szerződés egyik feltételének, mely szerint a kialkudott vételárért felperes a kereseti fát még Husztra a vasúthoz is leszállítani és végleges átvételig azt megőrizni is tartozott. A mi alperesnek azt a tagadását illeti, hogy a kereseti fa nem égett el, illetőleg hogy az nem mind égett el, az tekintetbe vehető nem volt, mert alperes Kulis Petro, Kulis Iván, Kadrega Fedor, Andrella Vaszily, Kurtinen Mihály, Lisza Móter és Hatzega Péter hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával bizonyította, hog> a tűzvész alkalmával épen 400 drb, alperes nevének kezdőbetűivel ellátott fa égett el, még pedig egy fedett helyen, mely helyre azokat felperes épen a tanuk által hordatta, Steinberg Markó és Ornstein Emil tanuk által pedig bizonyította, hogy a megvett fáknak fedett helyre való elhelyezése épen alperes kívánságára történt, ily körülmények mellett tehát nem fér kétség ahhoz, hogy az elégett fa azonos volt az alperes által megvásárolt fával. Az előbb emiitett tanukkal egyszersmind bizonyította felperes azt is, hogy az elégett 400 darab fa nl2 waggonra való volt és hogy annak Husztra való befuvarozási költsége métermázsánként