Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

IIÖ költségre nézve azonban az ítéletet megváltoztatja, s kimondja, hogy a primási felülvizsgálóbiróság részéről 1866 június 27-én 2830. sz. a. hozott Ítéletnek ama rendelkezése folytán, a mely szerint a felperes arra köteleztetett, hogy az alperesnek nötartási dij fejében évi jövedelmének V4 részét köteles fizetni, erre a tartásdíj összege havonként előleges részletekben fizetendő évi 360 frt összeget meg nem haladja, ehez képest a felperest ez idő szerint ilyen értelmében csak 30 frt havi tartásdíj fizetésére kötelezi, a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti. Indokolás : Habár a peres felek között lefolyt válóper befejezése idején fenállott törvények szerint az egyházi bíróságok hatásköre, a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések és igy a nötartási dij kérdésének eldöntésére is kiterjedt, a felperes pedig a primási felülvizsgáló bíróságnak 2830/66. sz. a. hozott határozatával arra köteleztetett, hogy jövedelmének l/4 részét köteles az alperes javára tartásdíj fejében lefizetni, ez a körülmény mégis nem zárja ki azt, hogy ha eme határozat hozatala után felmerült tények folytán a felek személyes és vagyoni viszonyaira nézve, azok jogai és kötelezettségeire kiható lényeges változás állott be, az eme változásokból származtatható jogok a válóper idején fenállott viszonyok vitatása nélkül, önálló keresettel érvényesíttessenek, az alperes részéről felhozott az a kifogás tehát, hogy a tartásdíj-kötelezettség megszüntetése avagy a tartásdíj mennyiségének leszállítása csak a perújítás utján volt volna szorgalmazható, annál kevésbé vétethetett figyelembe, mert az előző polgári perben keletkezett kir. curiai ítélet szerint a felperes a tartásdíj összegének leszállítása s illetve korlátozása iránt előterjesztett kérelmével nem a helytelen perczim miatt, hanem a peres feleknek az ama per folyama alatt kitüntetett vagyoni viszonyaira való tekintettel utasíttatott el. Az első bíróság ítélete annyiban, a mennyiben a kir. törvényszék a felperest a tartásdíj-kötelezettség teljes megszüntetésére irányzott kérelmével elutasította, azért volt helybenhagyandó, mert az alperesre nézve a saját hitelvei szerint a házassági kötelék közte és a felperes között mindezideig fenáll, az alperes jogait pedig magában véve az a körülmény nem érintheti, hogy a felperes más vallásra térvén át, reá nézve a házassági kötelék egyoldalúan felbontatott és ennek folytán uj házasságra lépett