Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

6g mekének Bajka Péter tanúnak részben módosított s egészen aggályosnak felismert, s egyébként is több beigazolt ténykörülménynyel ellentétben álló ama vallomásában, mely szerint Becza Péter az eset alkalmával azt kiáltotta, hogy: «üsd, én majd megfizetek*, legfölebb az egyszerű felhivás, de nem a felbujtás jelensége mutatkozik, s különben is nincs kizárva a lehetősége annak, hogy Becza Péter a kifejezést csakugyan használta, ez arra is vonatkozhatott, hogy a mennyiben egyidejűleg ő is, mint jobb kezén hüdött nyomorék ember, Borka Andrei részéről lett kapával megtámadva s meg is sérelmezve, fiát e felkiáltással a saját segélyére hivta és szólította fel. A kir. itélő tábla ezekhez képest Becza Péter ellenében büntetendő cselekmény megállapithatására nézve elfogadható alapot nem talált, s minthogy Becza Péter szándékos emberölés bűntettére való felbujtás miatt vád alá is helyeztetett, s mint ilyen a végtárgyaláskor vádlottként szerepelt, a kir. ügyészségnek véginditványában vele szemben történt vád elejtését, az eljárás beszüntetésének alapján el nem fogadhatta, hanem öt a be nem bizonyított vád aiól itéletileg felmentette. Egyebekben a kir. ítélő tábla is az első bíróság ítéletének vonatkozó indokait elfogadta. (1890 szeptember 2-án 3303. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy habár elsőrendű vádlott Becza Nedelkó azon előadása elfogadtatnék is, mely szerint ö csak akkor döfte kését az elhunyt Borka Péter hátába, a midőn ez ötet a földhöz vágta és rajta feküdt: még ezen esetben sem lenne cselekménye a jogos védelem alá foglalható. A vizsgálati eljárás ugyanis kétségtelenné teszi, hogy Borka Péternél nem volt sem ütő, sem vágó, sem szúró, sem lövő eszköz; vádlott tehát sem életét, sem testi épségét nem láthatta ily eszköz netáni használata által veszélyeztetve. De a netaláni megfojtás veszélyét is csupán ürügyül hozza fel vádlott; minthogy az esetben, ha nem is fojtogatás, hanem csakis erősebb megszorítása a toroknál forgott volna fen, ennek nyoma vádlott torkán észlelhető leit volna. Ily nyom azonban nem mutatkozván: az állított megfojtás veszélyét nem lehetett elfogadni ; azon kérdést illetőleg, hogy mely helyzetben döfte be vádlott a kést Borka Péter hátába, az orvosok véleménye lehetőnek, sőt valószinünek állítja ugyan vádlott azon előadását, hogy azt akkor tette, a midőn ötet Borka Péter