Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

7 rékpénztáti könyvet ékszerekkel együtt nem Wellert Jolán részére leendő megőrzés, hanem csak megszemlélés végett adta át Ott Jánosnak s az ajándékozást később visszavonta. A Schenkungs Urkunde alakilag az 1868. évi LIV. tczikk 167. §-ának megfelelően Wellert József által értett és használt német nyelven állíttatott ki, tartalma szerint pedig Wellert József egy 2870 frtos takarékpénztári könyvet véglegesen leányának, Wellert Jolánnak ajándékoz, s azt utóbbi tulajdonául leendő megőrzés végett Ott Józsefnek helyesen Jánosnak átadja, illetőleg nála letétbe helyezi azon kikötéssel, hogyha netalán még életében megszorulna, a sziikséglendő összeget a takarékpénztárból magának kivehesse. A szerződés tehát alakilag teljes hitelt érdemlő magánokirat és élők között kötött ajándékozási szerződés, miért is érvényesség tekintetéből mint ilyen bírálandó el. Tekintve, hogy felperes azon állításait, melyek szerint leitatva, öntudatlanul irta volna alá az okiratot s hogy a takarékpénztári könyvet megszemlélés végett adta volna át Ottnak, mivel sem bizonyította, ellenkezőleg Varga István s Nutz Ferencz, Bergmann József és Iskovics László tanuk vallomásai szerint ezek előtt ismételve különböző helyeken józan állapotban kijelentette, hogy az irat az ő akaratát tartalmazza ; tekintve, hogy az Írásbeli szerződést a már akkor 23 éves Wellert Jolán elfogadta s Wellert József a takarékpénztári könyvet leánya részére Ott Jánosnak tényleg átadta, tehát az ajándékozási szerződés létrejött, s utólag a gyámi hatóság által kiskorú Wellert Jolán érdekében jóváhagyatott: Wellert József az érvényesen kötött ajándékozási szerződést a megajándékozott beleegyezése nélkül többé egyoldalulag törvényes ok hiányában vissza sem vonhatta. Ezeknél fogva keresetével öt, illetve özvegyét mint jogutódát elutasítani kellett. A perköltségek, tekintettel arra, hogy a per atya és leánya között keletkezett, s az özvegy mostohaanya abba csak utólag avatkozott, az 1868: LIV. tcz. 251. §. értelmében kölcsönösen megszüntetendők voltak. (1889 szept. 18. 4850. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítéletét a per-