Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

alatt s egyáltalán a baleset következte előtt le nem fizetvén, a szerződés megszűnt. Mert alperes által 2. sz. a. csatolt levél szerint felperes az 1887 július 27-én esedékes biztosítási dij lefizetése iránt 1887 decz. 10-ig halasztást kért ; mely levél következtében alperes a biztosítási dijat 1887 decz. 10-én a B. a. nyugta szerint fel is vette s ezen nyugtával a szerződésnek 1888 július 27-ig fenálló érvényességét elismeri; tehát a halasztásba beleegyezettnek tekintendő. Ennek folytán azután teljesen közömbös, hogy felperes balesetét, a halasztásra engedett határidőben történt fizetés alkalmával vele nem közölte, mert a fizetési halasztás nemcsak az esetre tekinthető megadottnak, ha biztosítottat baj nem éri, mert továbbá a balesetet a biztosítási feltételek 9. §-ban jelzett határidő alatt tekintendő — az eskü letétele esetében bejelentettnek. A kereskedelmi törvény 475. és 506. §-aira alapított alperesi kifogás sem jöhetett figyelembe, mert az által, hogy felperes a 3. szám alatt ajánlatba nem irta be, hogy üres zsákokat szokott emelni, a biztosító előtt tudva nem levő oly fontos ténykörülményt, mely a biztosítás elvállalására befolyással lehetett, el nem hallgatott; mivel foglalkozási körét, nevezetesen termény-, liszt-, zsákbizományos minőségét jelezte ; s ebből már közönséges felfogás szerint következtethető, hogy mint zsákbizományos zsákokat is emel; hogy pedig zsákok emelésével — zsákbizományos voltától eltérőleg — erősebb testi erőt és munkát igénylő módon foglalkozott volna; azt alperes nem bizonyította, stb. (1889 január 25-én, 1069. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét, a menynyiben az elsöbiróság felperest kereseti követelésének 8000 frt tőke és kamatja iránti részével feltétlenül elutasította és alperest a felperes részére megítélt főeskü letétele esetére 2000 frt tőkében és kamatjában elmarasztalta, a főeskü letételének elmulasztása esetére pedig felperest keresetével egészen elutasította s perköltségben egészen elmarasztalta, az elsöbiróság által ezeket illetőleg felhozott indokok alapján helybenhagyja ; ellenben a mennyiben az elsöbiróság alperest, ha felperes a részére megítélt főesküt leteszi, perköltségben is elmarasztalta, megváltoztatja s erre az esetre a perköltséget kölcsönösen meg10*