Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

i46 következtetésén alapuló ténykörülmény. Ezen esküvel egyúttal a baleset keletkezésének ideje is közelebbről meghatározva lévén: ugy a balesetnek a biztosítási feltételek 9. §-a értelmében, kellő időbeni bejelentése ; valamint a keresetnek a kereskedelmi törvény 487. §. által kiszabott határidő alatti megindítása is igazolva van. A második kérdést illetőleg nem volt elfogadható alperes azon érvelése, hogy habár felperes. 1887 decz. 7-én zsákemelés következtében kapott is sérvet, az nem baleset következménye s igy öt ezért a szerződés értelmében kárpótlás fizetése nem terheli. Mert ugy közönséges értelembem felfogás szerint, valamint a biztosítási jog szempontjából is azon sérülés, melyet a sérelmet szenvedett fél a kellő figyelem és óvatosság elmulasztása nélkül, akarata ellenére szenved, a baleset fogalma alá sorolandó ; ily esetben a sérelmet előidéző, nem az illető fél mulasztására visszavihető cselekmény és ennek az illető fél akaratától nem függő hatása, mint ok és okozat együttvéve képezik a balesetet. Ha pedig az eskünek felperes által leendő letétele által igazolást nyer azon ténykörülmény, hogy a lágyék-sérvet 1887. évi deczember 7-én zsákok emelése következtében szenvedte, ez esetben őt a kellő vigyázat elmulasztása nem terheli, mivel üzleti foglalkozási köréhez tartozó foglalkozása közben, akarata ellenére szenvedte a sérvet; azt nem mulasztás, vagy szándékosság idézte elő. Eskületétel esetében is azonban alperes, tekintettel az A /. a. kötvény 15. §., valamint a szakértők véleményére, mely szerint a sérv felperes egész életére kiható munka- és keresetképességcsökkenést idézett elő; de azért sérvkötö viseletével könnyebb testi munkát is teljesíthet, a biztosítási feltételek hivatkozott szakaszában foglalt harmadfokú sérülésért járó zooo forint, nem pedig a másodfokú sérülésért járó, első sorban keresetbe vett 10,000 írt kárpótlási díjfizetésre volt csak kötelezhető ; s igy a felperest a feltételesen megítélt 2000 frtot meghaladó kárpótlás iránti kereseti részével feltétlenül elutasítani kellett. Mellőzendő volt alperesnek a kereskedelmi törvény 505. §. 3. pontjára alapított azon kifogása, hogy felperes a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási dijat a lejárat után 30 nap