Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával tehát az első bíróság ítélete volt a kereset főtárgyára vonatkozóan ezen s a perköltségre azért helybenhagyandó, mert alperes az elsöbiróság ítélete ellen felebbezéssel nem élvén, felperest, habár egészen pervesztessé vált, á perköltség megfizetésére kötelezni nem lehetett. 4iAnnak tagadása, hogy valaki a váltóhitelező javára váltót elfogadott, az aláírás határozott megtagadásának nem tekinthető. Ha a kibocsátó egy több személyből álló közkereseti társaság, a «saját rendeletünkre» szavakkal kifejezett rendelvényezés a kellő határozottsággal bir. A közkereseti társaság czégtagjától különböző jogi személyt képezvén, csak óvástól feltételezetten felelős ama váltó elfogadója, melynek tulajdonosa valamely közkereseti társaság, telepese pedig ezen társaság czégtagja. (1890 deczember 22. 808. sz. A pozsonyi kir. törvényszék: Rochlitz Tódor ügyvéd által képviselt Max M. Rosenbaum & Comp. czég felperesnek Dr. Löwinger Vilmos ügyvéd által védett Lenhandl János alperes ellen 45 frt iránti váltóperében következőleg itélt. Az 1889. évi márczius 18-án 2q6q. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása íüellett alperes tartozik a Sopronban 1888. évi november 17-én 45 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó 45 frt tőkét s jár. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperesnek azon kifogását, hogy a kereseti váltót felperes részére el nem fogadta és a váltón levő aláírása hamis, figyelembe venni nem lehetett, miután a felperes által a kereseti okirat aláírása valódiságának bizonyítására kinált főesküt a prts 172. § a d) pontja értelmében letenni vonakodott, miért is az aláírás a törvényszék általi összehasonlítás folytán is valódinak volt tekintendő; azon további kifogása alperesnek, hogy a váltón rendelvényes megnevezve nem lévén, az egyik lényeges kellék, a rendelvényes megnevezése nélküli okirat alapján a sommás végzés sem lett volna kibocsátható, hasonlókép elvetendő volt, mert a váltó-