Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

7° vári, ugyanehhez mindenkor még éjjeli időben is bebocsátást nyert, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése éjjelén is ifj. O. Jánosnénak előleges beleegyezésével ment el ennek lakására, a hol azután nevezett nőnél három óránál tovább időzött és hogy ugyanekkor a lakásba minden erőszak alkalmazása nélkül ment be, mert a midőn másod izben a lakáshoz visszatért, az első megjelenéskor elzárva volt ajtót kinyitva találta ; előadja továbbá ezen vádlott, hogy a midőn O. Jánosnéval a kérdéses éjjelen való összejövetel iránt összebeszélt, ugyanez azt is mondta vádlottnak, hogy ha netelán a pitvarajtó zárva lenne, csak zörgessen, ő az ajtót ki fogja nyitni, vagy esetleg csak nyomjon egyet az ajtón, mert a zár rosz állapotban van és könnyen kinyilik; ifj. O. Jánosné a végtárgyalásnál beismerte, miszerint vádlottal bensőbb szerelmi viszonyban állván, ez gyakran járt házukhoz és hogy a kérdéses éjjelen is, a midőn a bezárt ajtónak erőszakkal történt befeszitése után lakszobájába behatolt, huzamosb ideig ágyában mellette feküdt; tekintve, hogy már ezen az ifj. O. Jánosné által beismert körülményből is alaposan azt lehet következtetni, hogy miután ifj. O. Jánosné férje hon nem létében a lakással rendelkezhetett, vádlott a kérdéses éjjelen ifj. O. Jánosnénak lakásába ifj. O. Jánosnénak, mint az ez időben a lakással rendelkezőnek beleegyezésével ment be ; tekintve, hogy T. Borbála tanúnak ama vallomása, hogy ifj. O. Jánosné a vádlottat akkor, a midőn az ágyánál megjelent, erősen szidta, mire az eltávozott, ifj. O. Jánosnénak fenti vallomásával merőben ellentétben áll és hogy különben is ezen tanú arra nézve, vajon vádlott ifj. O. Jánosnénak beleegyezésével avagy a nélkül jött-e be a zobába, a fenti előadásán kivül egyebet előadni nem tud, és végre tekintve, miszerint arra nézve, hogy vádlott ifj. O. Jánosnénak lakásába ennek beleegyezése nélkül hatolt volna be, más bizonyítékok nem léteznek, ugyanezért mindezeknél fogva nem lévén megállapítva, hogy vádlott a lakással rendelkezőnek beleegyezése nélkül hatolt volna be ifj. O. Jánosnénak lakásába és ekkép a vádbeli cselekmény a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértése bűntettét sem állapithatván meg még az esetben sem, ha vádlott a lakásba erőszak alkalmazása mellett hatolt volna is be, az alsóbirósági Ítéletek megváltoztatásával N.