Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

27 teljesített. Miután az A. a. elévült váltó nem az 1868: LIV. tcz.. 167., 168. §-ai értelmében van kiállítva és igy annak tartalma bizonyítékot nem képez arra, hogy fizetési helyül Gyöngyös város lenne tekinthető, de különben is felperes nem az A. alatti váltóra alapitá keresetét, hanem az általa teljesített tartozatlan fizetés folytán előállott kárának megtérítését követeli, ennek folytán, figyelemmel arra, miszerint budapesti lakos lévén, mint ilyennel szemben a királyi járásbíróság illetékesen el nem járhat, a felperes keresetét birói illetékesség hiányából elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A kir. táblának az 1881: LIX. tcz. 59. §~ 1. pontja alapján vizsgálat alá vett végzése helybenhagyatik. Mert felperes keresetét nem az A. a. csatolt elévült váltóra, hanem arra a körülményre alapítja, hogy felperes jogelőde jelen perben bizonyítékul felhozott A. a. váltót alperes helyett váltván be, alperes felperes kárával gazdagodott, jelen gazdagodási kereset mint tisztán személyes kereset pedig a prts 30. §-a értelmében csak alperes lakhelyéhez képest illetékes bíróság előtt indítható meg. 9. A kereskedelmi utazó nincs jogositva arra, hogy főnökének nem az általa kötött ügyletekből künlevő követelései tekintetében a fizetésre halasztást engedélyezhessen. (1890 ápril 18-án 1357. sz. a.) A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles a kereseti 50 frt 80 kr. tőkét, annak 1888 okt. 12-től járó 6% kamatát és 22 fit perköltséget felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : Alperes a kereseti követelés mennyiségét és valódiságát nem tagadta, azonban azt állította, hogy a kereset időelőtti, mert E. L. felperesi utazó, a ki a 2 /. a. szerint pénz felvételére is jogositva volt, a 4V. a. nyilatkozat szerint a kereseti követelés megfizetésére 1889 július 25-ig halasztást adott, ezen időpont pedig még nem állott be. Egyúttal felperest tagadásával szemben megkínálta az állításait bizonyító föesküvel. Felperes az esküt szükség esetére elfogadta ugyan, azonban