Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

28 tagadván, hogy E. L. a jelen ügylet tekintetében halasztás adására jogosítva lett volna, alperest marasztalni kéli. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a kereskedői utazó a k -t. 45. §-a értelmében az általuk megkötött ügyletre vonatkozó fizetési határidők engedélyezésére , valamint főnöke követeléseinek beszedésére ugyan jogositottnak tekintendő, azonban, mint jelen esetben is, feltéve, hogy a 3. és 4. alattinak felperes által vitatott tartalma valónak is vétetnék, az ezek kiállítása vagyis 1888 szept. hó 6-át több mint fél évvel megelőzőleg jogérvényesen kötött ügyletre vonatkozó fizetési haladék engedélyezésére a kereskedői utazó, ha csak erre nézve külön meghatalmazása nincs, feljogosítottnak, habár a pénz felvételére meghatalmaztatott is, nem tekinthető. Alperes pedig azt, hogy E. L. felperes által egész üzletére nézve teljes meghatalmazással, tehát a vitatott haladék adására is kiterjedő meghatalmazással láttatott volna el, nem bizonyította, a 2 /. a. pedig mást, mint E. L. utazói minőségét és hogy pénz felvételére is jogosult, nem bizonyít. A budapesti kir. itélö tábla: Az első bíróság ítéletét megváltoztatja és az esetre, ha alperes leteszi a föesküt arra, hogy a 65848/89. sz. tjkvhöz 4V. a. eredetben mellékelt kelet nélküli okiratot a i'/. alatti levelezési lapban felperesi utazóként megnevezett E. L. irta alá, felperest keresetével mint idöelöttivel elutasítja. Indokok : Alperes csupán a kereset időelöttisége iránt tett kifogást, vitatván, hogy felperesnek 2'/. a. levelében kereskedői utazóként megnevezett E. L. a 4V. a. okirat bizonyítása szerint, a kereseti összeg kifizetésére 1889 július 25 ig terjedő fizetési időt engedélyezett. Miután a kereskedői utazónak jogköre a k.-t. 45. §. szerint fizetési idő engedélyezésére kiterjed, miután az alperes által vitatott fizetési idő ezen per tárgyalásainak befejeztéig nem járt le, miután másrészről felperes maga sem állította, hogy alperest E. L. meghatalmazási körének visszavonásáról értesítette, mihez képest alperes E. L.-al jogérvényesen szerződhetett és az E. L. által engedélyezett fizetési idő felperest kötelezi, ennélfogva a perre egyedül az döntő, vajon E. L. a kérdéses fizetési halasztást