Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

19 kezéből kirántotta s avval P. Mihály fejére egyszer visszavágott, mire ez han)att esvén, vádlott a hámfát mellé dobva eltávozott. P. Mihály a szenvedett sérülések következtében nemsokára ott a helyszinén meghalt. A bonczjegyzökönyv és arra fektetett orvosi vélemény szerint P. Mihály fején két, feltétlenül halálos sérelem ejtetett és ezen kivül még testének egyéb részén, nevezetesen a jobboldali lapoczkán, a baloldali vállon és mindkét kezén sérelmeztetett. A fején talált sérülések súlyos eszközzel ejtett ütések eredményei, melyek a koponyacsontot több helyen szétszerepesztvén, az agyra vérömlényt idéztek elő s a halált okozták. A fenti tényállásban foglalt körülmények valódiságát maga vádlott is körülményesen beismeri és igy tekintve, hogy azokat az elhalt özvegye P. Mihályné, valamint Sz. Mihály tanú, úgyszintén a vizsgálat és végtárgyalás rendén felmerült egyéb adatok is igazolják, kétség nem merülhet fel arra nézve, hogy P. Mihály halálát B. József vádlott cselekménye idézte elő és igy a tettesség teljesen bebizonyitottnak tekintendő. A megoldandó kérdés tárgyát tehát csupán az képezi, hogy vádlott cselekménye tekinthető a jogos védelemben elkövetettnek, mint azt vádlott állítja és igy kizártnak vehetö-e a Btk. 79. §-a alapján vádlott beszámithatósága avagy bünös-e vádlott és ha igen, mily bűntettben : szándékos emberölés büntettében-e a Btk. 279. §-a alapján, vagy a Btk. 306. §-a, esetleg 307. §-a értelmében halált eredményezett súlyos testi sértés bűntettében A fenforgó körülmények és ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás alkalmával kideritett adatok alapján, akár a jogos önvédelem határán belül, akár annak menthető túllépéséből a cselekményt elkövetettnek elfogadni nem lehet, mert özv. P. Mihályné és Sz. Mihály tanuk hittel erősített vallomásából kiderül, de maga vádlott is nyíltan bevallja, hogy midőn P. Mihály szitkozódásaira és ingerkedéseire az utczára kiment s ott P. Mihály által fején egy fával megsérelmeztetett, visszatérvén udvarába, egy hosszú füzfa-dorongot keresett elő és avval felfegyverkezve azon szavak között : «ütök én is rajta egyet* P. Mihály bántalmazására indult, tehát az ujabbi összetűzésre és az -illető bántalmazására az alkalmat megkereste, de kitűnik a hivatkozott két tanúnak vallomásából az is, hogy P. Mihály a szándékolt bántalmazások elől menekülendő saját udvar-telkére vissza2*