Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

20 vonult, de vádlott öt ide is követte, mée: pedig özv. P, Mihálvné előadása szerint daczára annak, hogy vádlottat kérte, miszerint • ne tegye magát ehez az emberhez* tehát vádlott; bosszuérzete által vezéreltetve volt az, a ki a bántalmazások folytatását provokálta és így nem védelmi, hanem üldözői szerepkörbe vágott akkor, midőn a P. Mihályon a sérelmeket ejtette, a mi abból il kiviláglik, hogy ugy a kész fa, mint a füzfa-dorong nem az utczán, hanem P. Mihály udvarán belől a kut mellett találtatott. Vádlott azt állítja, hogy csak egy ütést mért a P. Mihály kezéből kiragadott hámfával a fejére, avval azt akarván bizonyítani, hogy csak annyi és oly mérvű tettlegességet fejlett ki, mennyi épen szükséges volt a megtámadás elhárítására, ámde az orvosi bonczjegyzökönyv azt bizonyítja, hogy a megölt fején nem egy, hanem két oly súlyos ütés nyoma találtatott, melynek mindegyike életveszélyes volt, de azonkívül testének egyéb részein is találtattak kisebb jelentőségű bántalmazások és igy el nem fogadható vádlottnak azon állítása, hogy csupán egy ütést mért P. Mihályra, mely körülmény egyébiránt az által is megczáfoltnak tekintendő, hogy Sz. Mihály azt vallja, miszerint az utczáról B. József udvarára visszatérvén, egyszerre több ütésnek a zuhogását és azután P. Mihálynak háromszoros jaj kiáltását is hallotta, mi azon jogos feltevést igazolja, hogy vádlott akkor, midőn P. Mihály a földön hevert, hol kölcsönösen még előbb pár perczczel dulakodtak, kapta egymásután az ütéseket, köztük a halálosakat is. Ezekből tehát kétségtelenül kiderül, hogy vádlott a halálos ütés elkövetésekor épen nem volt védelmi helyzetben és igy a Btk. 79. §-ának jogkövetkezménye még az esetben sem volna nála érvényesíthető, ha vádlott állításai mellett harczolna a valószínűség, mert az esetben is vádlott saját szavai szerint akkor tette meg a halálos ütést P. Mihályon, midőn ennek kezeiből a testi épségét veszélyeztető kész fát már kiragadta volt, tehát a különben is ittas és előrehaladottabb korban levő ember részéről további bántalmazásoknak már kitéve nem lehetett. A közvádló kir. ügyész a cselekményt a Btk. 279. §-a alapján szándékos emberölés bűntettének kívánja minősíteni, mert vádlott oly eszközzel és a testnek oly részére, a főre intézte ütéseit, miszerint előre láthatta, hogy ily súlyos csapások alatt az illető életét fogja