Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

' 5 térképének birói betekintése alkalmával meggyőződés szereztetett arról is, hogy az alapi úttól D. majorig 485. hrsz. alatt ut van felvéve, ezen 485. hrsz. a katasteri telekkönyvben V. Gábor nevére van feltüntetve, azon kifelé ut a térképen feltüntetve nincs, csakis a két birtokot választó határvonal; ez a körülmény is bizonyítékot szolgáltat felperes ellenében, mert ha a térképeni kimutatás nem ugy állott volna, mint a hogy áll természetben és valósággal, akkor felperes jogelődei minden bizonnyal a tényleges állapot feltüntetésére törekedtek volna. Végül felperest azon kérelmével, hogy a vitás területnek a még látható határjelei mérnökileg felvétessenek és a felveendő térrajz alapján a határvonalnak az adandó birói utasításhoz képest leendő mérnöki megállapítása elrendeltessék, helyt adni nem lehetett, mert a vita tárgyát csak kizárólag az képezi, vajon a kérdéses utak melyik birtokhoz tartoztak és hogy azokat alperes jogtalanul tartja-e birtokában, de különben is mig megállapítva nincs, hogy mesgyerongálás történt volna, addig mérnöki felmérésnek nincs is helye. Főeskü általi bizonyítás szintén nem foghat helyt, mert a bizonyítás a döntő ténykörülményekre nézve más módon volt eszközölhető. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1889 július 31-én 1580. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mesgyeigazitási sommás kereset alapját és feltételét az képezi, hogy mesgyeháboritás történt légyen és hogy az ennek helyreállítását szorgalmazó kereset a háboritástól számítandó egy éven belül indittassék. Minthogy pedig a felek előadásaiból és a per bizonyítékaiból kétségtelen tényképen az tűnik ki, hogy alperes 1879-ik év óta, a midőn a tanyájától a ráczalmási utig elvonuló és a felperes által sajátjának állított utat felszántotta, semminemű mesgye háboritást nem követett el és hogy azon idő óta a mesgye változatlanul és érintetlenül fenáll; minthogy továbbá felperes jelen keresetét az 1879. évben állítólag elkövetett mesgyeháboritástól számított egy éven belül nem indította, mesgye igazitási keresetnek e szerint helye nem lévén, az első biróság ítélete ez okból helybenhagyandó volt. (1890. évi jan. 14-én 47004. sz. a.)