Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

2;6 felelő időben, hanem 6 évvel később 1887. év november havában lett tényleg kiállítva, illetőleg elkészítve az időközben elhalt T. Sándor ügyvéd irodájában, de miután a káros fia O. István azt is vallotta a vizsgálat során, hogy ő nógatta V. Viktort arra, hogy a községházánál megjelenjen és a kérdéses nyilatkozatot tegye, következéskép V. Viktor nem önszántából jelent meg ottan a végből, hogy bűnös üzelmüket felfedezze, sőt B. Imre tanú vallomása szerint V. Viktor eleinte még a községházánál is azt erősítette, hogy ö a kötvény alapján csakugyan adósa M. Viktornak ; miután továbbá a vizsgálat során kihallgatott ifj. Sz. Jáno< és F. János Ferencz tanuk vallomásai szerint nen. lehetetlen, hogy özv. M. Jánosné J. Anna a korábbi időből megtakarított pénzekkel rendelkezett, melyekből leányának M. Viktor, B. Mihálynénak az ö eltartása fejében 300 frtot átadott, vejének B. Mihály nak pedig apróbb részletekben a 6z frtról szóló kötvény értékét kölcsön adta, mindezeknél fogva a fenforgó gyanuokok daczára sem állapitható meg minden kétségen felül az, hogy az eladott ingatlanra zálogjogilag bekebelezett követelések csakugyan álkövetelések lennének, a melyek a panaszosok megkárosítása czéljából a vádlottak közös egyetértésével jogtalan haszon szerzése végett koholtatlak. S minthogy az eladott ingatlan vételárának mennyiségére nézve is a mai végtárgyalás folyamán kételyek merültek fel, mert habár a vételár a szerződésben 400 frt összeggel van kitüntetve, de a káros felek nyilatkozata szerint a vételár tulajdonkép 500 írtban volt megállapítva, míg V. Viktor és B. Mihály vádlottak a megalkudott vételárt 700 forintra teszik és a szerződő felek kimondása szerint a vételár K. Imre községi jegyző tanácsa folytán azért jegyeztetett be kisebb összegben a szerződésbe, hogy az illetékkiszabás kedvezőbb legyen, minthogy továbbá V. Viktor és B. Mihály eladók az O. János által a vételárra törlesztettnek mondott összegből Z50 forintnál többet nem fogadnak el valónak és O. János nem is képes kimutatni, hogy a vételárt, melynek mennyisége a fentiek szerint nagyon is kétes, már teljesen lefizette volna, minthogy az adásvételi szerződés sem tartalmaz a vételár fizetésének módozatára nézve közelebbi meghatározást, a szerződést előttemezö K. Imre és F. Lajos tanuk pedig szintén nem adhatnak felvilágosítást arról, hogy a szerződő