Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

247 mert kettőnél több töltény nála nem volt, meg nem czáfoltatott, vádlottat a súlyos testi sértés büntette kísérletének vádja alól is fel kellett menteni, stb. (1889. évi július 1. 1515. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a G. János sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ba ütköző s a 306. §. szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondja ki, és ezért őt a 306. §. alapján s a 91. §. alkalmazásával 2 évi fegyházra itéli, stb. Egye bekben az elsöbiróság Ítéletét felebbezett részében helybenhagyja. Indokok : Az ügyiratokhoz csatolt orvosi látlelet és véleménynyel meg van állapítva, hogy G. János hunfalvi czigány az 1888 július 23-án jobb lábán a sipcsont előoldalának közvetlenül a térdcsukló alatti részén, nyulseréttel töltött puskából igen közelről történt lövés által okozott, a csontot összezúzó igen súlyos, sőt életveszélyes sérülést szenvedett. A bonezjegyzökönyv és erre fektetett szakértői véleleménynyel pedig meg van állapítva, miszerint G. János ezen testi sértés folytán 1888 augusztus 7-én septikus láz következtében elhalt. A sértett G. János és az esetnél ennek társaságában a helyszínén jelen volt M. Sándor és P. Róza megesketett tanuk azt vallották, miszerint vádlott a tőle 5—6 lépés távolban állott G. János lába irányában kezében lefelé tartott fegyverét szándékosan sütötte el azért, mert őket tetten érte, midőn a L. Mátyás erdejében szénégetéshez száraz fát szedtek s miután az erdőőr azon felhívásának, hogy az erdőből takarodjanak, azonnal nem engedelmeskedtek , hanem vele szóba állottak és felvilágosítani akarták, hogy az erdőben kárt tenni nem volt szándékukban, az erdőőr fegyverét előbb M. Sándor felé elsütötte, a nélkül, hogy a lövés ezt megsértette volna, s midőn e miatt G. János az erdőőrt kérdőre vonandó, puszta kézzel feléje közeledett, utóbbi ezt felszólította, hogy tőle 3 lépés távolban maradjon, ki ezen felhívás folytán 2—3 lépést hátrálván, az erdőőr ekkor sütötte el kezében lefelé tartott fegyverét s a lövés G. János lábát találván, ez földre rogyott, az erdőőr pedig elfutott. Vádlott beismeri ugyan, hogy azon lövés, mely a G. János lábát megsértette s később ennek halálát előidézte, az ő kezében volt puskától származott, tagadja azonban, hogy a fegyvert fel-