Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

2 12 sem hivatali könyveknek, sem hivatalosan felvett okiratoknak nem tekinthetők. Okiratoknak nem tekinthetők a fent emiitett feljegyzések azért, mert nem bizonyítékul, hanem csak figyelmeztetésül szolgálnak ; mi abból is kitetszik, hogy a lelet felvétele a fent idézett szabályok 217. §. szerint egy külön okirat felvétele és hivatalos alakban való kiállítása által történvén, bizonyítékot arra nézve, hogy a lelet valóban felvétetett, csakis ezen okiratot képezi, stb. 85Hazugnak bizonyult amaz egyszerű állítás, hogy vádlott a felesége megbízását bírja a kérdéses telek eladására, nem foglal magában olynemü ravasz fondorlatot, mely ha csak a legkisebb mérvű elővigyázatot használja — alkalmas lett volna a panaszosnak megtévesztésére és ezzel kapcsolatban megkárosítására. (1890 szeptember 9-én 4914. M. a.) A debreczeni kir. törvényszék : csalás vétsége miatt vádolt K. Ferencz elleni bűnügyben itélt: Vádlott a Btk. 379. §-ába ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás vétsége miatt vétkesnek kimondatik, s ezért hat hónapi fogházra s ötven forint pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint beigazolt tényállásként tűnik ki, miszerint vádlott K. Ferencz 1887. év tavaszán azon b—i szőllőt, mely valaha atyja utáni öröksége volt, de a melyet időközileg neje, V. Máriára ruházott át, E. Józsefnek 60 frtban kialkudott vételáréit eladta, előlegül 40 frtot fel is vett, azt saját czéljaira felhasználta, azzal ejtve tévedésbe panaszost, hogy ő a szöllő eladását neje megbízásából és felhatalmazása folytán teljesiti. Hogy vádlott a kérdéses szőllőt a tényállásban előadott és körülmények között panaszosnak örök áron eladta volt, a vizsgálóbíró előtti kihallgatása alkalmával önként beismeite oly hozzáadással, hogy azt, mintha őt azzal a neje megbízta volna, panaszosnak soha sem mondotta. A végtárgyalás során azonban vádlott ezen beismerését olykép módosította, hogy ö a szőllőt panaszosnak eladta ugyan, de nem örök áron, hanem