Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

*6 Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számított három napi jelentkezés után a kitűzendő határidőben Pakarek Mária czégtag személyében le nem teszi arra: «hogy a kereseti 840 darab csap ára felek közt 142 frt 80 krban kialkudva nem lett* ; ha pedig akár felperes a részére megítélt pótesküt le nem teszi, akár alperes a póteskünek felperes által történt letétele után a részére fent megítélt föesküt leteszi, a kir. ítélő tábla annak kijelentése mellett, hogy abban az esetben, ha felperes a pótesküt le nem teszi, alperes a részére megítélt föesküt nem köteles letenni, felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes a tárgyalás során határozottan állította, hogy alperes tőle a részére megküldött 840 darab csapot vette meg 142 frt 80 krban megállapított vételárért ; de mert alperes mind a két ezen körülményt tagadta, állítván azt is, hogy felperes nem a kiválasztott csapokat küldte meg neki, felperes ily körülmények mellett tehát nemcsak azt, hogy alperes a küldött csapokat vette meg, hanem azt is tartozik bebizonyítani, hogy a vételár a felperes által állított összegben lett felek között megállapítva. Minthogy felperes Kaufmann Móricz felhívott tanuja által fél bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy alperes a neki elküldött csapokat vette meg, és hogy a megvett csapok lettek részére elküldve, ezen tanú vallomása mellé felperes részére az elsöbiróság által a póteskü helyesen ítéltetett meg ; mert alperesnek az a kifogása, hogy felperes a megvett csapokat mind nem küldte volna el, tekintbe annál kevésbé volt vehető, mert alperes még csak fel sem hozta, hogy felperes a megvett csapokból hányat nem küldött meg. Felperes annak bizonyításául, hogy vételárként az általa követelt összeg lett megállapítva, alperest a föesküvel kínálta meg, melyet alperes el is fogadott; a föesküt tehát erre a körülményre a ptrs 251. §-a alapján alperesnek megítélni kellett. Megjegyzi a kir. itélö tábla e helyütt, hogy a főesküt bizonytalan, kevesebb összegre is megítélni nem lehetett ; a törv. rend. 221. §-a szerint föeskü csak határozott, perdöntő körülményekre ítélendő meg és mert felperes határozott szerződés által bizonyos összegben megállapított vételárt követelt. Ha felperes a pótesküt nem teszi le, bizonyítottnak lévén tekintendő ekkor az, hogy felperes nem az alperes által megvett csapokat küldte