Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

237 meg, tehát, hogy alperes azokat jogosan bocsátotta felperesnek rendelkezésére, felperest ez esetben keresetével e miatt el kellett utasítani ; de el kellett őt utasítani abban az esetben is, ha alperes a föesküt leteszi, mert ez esetben felperes nem bizonyítaná, hogy vételárként a kereseti összeget követelni jogosítva van. Ellenben ha felperes a pótesküt leteszi, alperes pedig a föesküt le nem teszi, alperest a kereseti összeg és megítélt kamatokban elmarasztalni kellett ; mert ekkor alperesnek az a kifogása, hogy felperes nem a megvett csapokat küldte, megczáfolva lesz ; valamint bizonyítva lesz ez esetben az is, hogy felperes a kereseti összegeket, mint vételárként a felek kölcsönös megállapodása által kikötött összegeket követelni jogosítva van és mert alperes okát nem adta annak, hogy felperes részére kamat nem járna, a K. T. 345. és 283. §§-ai szerint pedig ellenkező megállapodás hiányában az áru átadása napjától eladó a ki nem fizetett vételár után kamatokat is követelhet; már pedig a B által bizonyítva lett, hogy alperes 1885 szeptember 5-én az árunak birtokában volt. Előbbi időről azonban a kamat megítélhető nem volt, mert felperes azt, hogy alperes az árut előbb vette vagy vehette volna át, nem bizonyította. (1889 szeptember hó 24. 4035. vsz.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete volt helybenhagyandó felhozott indokainál fogva és még azért, mert alperes beismervén a vételi ügylet létrejöttét, abbeli tagadása, hogy a vételár nem a felperes által állított összegben állapíttatott meg, annyival kevésbé érdemel figyelmet, minthogy alperes az eljáró biró felszólítására sem adta elő, hogy ha a vételárt nem a felperes által előterjesztett összeg képezte, tehát mily összegben állapodtak meg a felek a vételárra nézve ? minthogy pedig a vétel létrejöttének elismerése a vételár iránti megállapodást is feltételezi, ily tényállás mellett a vételár mennyiségének puszta tagadása komoly ellenvetésnek el nem fogadtathatván, az nem létezőnek s ennek következtében a felperes által állított vételár mennyisége beismertnek lévén tekintendő, e részben a főesküvel való további bizonyításának helye nem lehet.