Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

tott tanú vallomása figyelembe ne vétessék. Mert a mi tanuknak a peres felekhez való viszonyát illeti, felperes azt adta elő, hogy e tanuk voltak azok, kikkel alperes folvton együtt mulatott, ezek társasága miatt keletkezett családi viszály felperes és alperes között s ezek miatt volt kénytelen felperes férjétől elválni , azonban ezen állításukat igazoltaknak tekinteni nem lehet, mert B. Imre tana állítja ugyan, hogy Kern. János és Cs. József utolsó időben alperessel majd minden este együtt mulattak és felperes által a házból kiutasittatván, alperest neje ellen ingerelték, azonban e tanú vallomása az ellenséges viszonyra nézve, mint egymagában álló, eltekintve attól, hogy e vallomás Kemény János tanura nem is vonatkozik, azért sem jöhet figyelembe, mivel az a tanú nejének vallomásával, ki a kifogásolt tanukat soha sem látta a házban mulatni, némi ellentétben áll. Azon körülmény sem teszi aggályossá nevezett tanuk vallomását, hogy ők azt állították, miszerint az elengedési nyilatkozat tétele alkalmával K. István is jelen volt, holott ez utóbbi odanyilatkozik, hogy jelen nem volt, mert ez oly mellékes körülmény, mely a tanuknak a födologra tett vallomását nem gyengítheti. Fenforog végre az is, hogy B. Imre és neje tanúsága szerint örökhagyó a követelésre vonatkozó kötvényt maga adta át leányának a felperesnek azzal, hogy hátha még hasznát veheti, a milyen viszonyban van férjével ; ez azonban a peres kérdésre nézve nem birhat döntő befolyással, mert az örökhagyó ezen nyilatkozatának mikor történte igazolva nincs, ez pedig fontossággal bir, mert ha örökhagyó ezen nyilatkozatot az elengedés után tette, ennek hatálya alperessel szemben nem lehet és pedig annál kevésbé, mivel felperes a per során azt, hogy anyja az elengedésre a korábban reá történt átruházásnál fogva jogosítva nem lett volna, nem is állította. Minthogy tehát mindezen felsorolt körülmények az alperesi tanuk vallomásának tekintetbe vehetőségét ki nem zárják, alperes azon kifogását, hogy a követelés elengedés folytán megszűnt, bizonyítottnak venni s ez alapon felperest keresetével elutasítani kellett. (1889 szept. 26-án 41085. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok : Tekintve, hogy felperes nem mutatta ki, hogy fér-