Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

i75 rint a perbeli eljárás semmiségét magában véve még nem eredményezi az a körülmény, hogy az önképviseletre nem jogosított peres fél mint önképviseletre jogosított lett perbe idézve, hanem a következmény csak akkor állhat be, ha a szabálytalan perbe idézés az önképviseletre nem jogosítottnak törvényes képviselőjét gátolta abban, hogy a képviseletére bízottat kellően védelmezhesse. Következik ez az 1881 : LIX. tcz. 39. §. i) pontjának abból az intézkedéséből is, hogy a törvényes képviselő mellőzése által okozott hiba utólag helyrehozható. Oly viszony azonban, hogy felperes képviselője felperesnek perbe idézéséről tudomással nem bírt s felperest kellő védekezésben nem részesíthette volna, jelen esetben nem forog fen. Mert habár felperes akkor, midőn őt alperes a 12421/86. szám alatti keresettel indított perbe mint önképviseletre jogosultat idézte, kiskorú volt is; de atyjával, tehát törvényes képviselőjével együtt állott perben, s igy felperesnek törvényes képviselője nemcsak nem volt megfosztva a lehetőségtől, hogy felperest kellő védelemben részesítse, hanem tényleg felperes és atyja M. Salamon az emiitett alapperben közösen és közös képviselő által védekeztek is. Felperes tehát keresetét az 1881. évi LIX. tcz. 50. §-ára jogosan nem alapithatja. De ezeken felül felperes részéről beismert tény az, hogy felperes az alapper folyama alatt 1887. márcz hó 20-án férjhez menetele utján nagykorúvá, következőleg önképviseletre jogosulttá lett s a periratok igazolják, hogy alapperbeli ügyvédje részére kiskorúságában adott meghatalmazást sem vissza nem vonta, sem pedig a nagykorúsága idején hozott elsőbirósági ítélet elleni felebbezésben az 1881 : LIX. 39. §. i) pontjára alapított állítólagos sérelmét nem érvényesítette, holott airól, hogy kiskorúsága idején ügyvédjének meghatalmazást adott, hogy ez felperes nevében a pert folytatja, tudomással birnia kellett. Ebből tehát alaposan vonható az a következtetés: hogy felperes ügyvédjének perbeli tényeit, melyek még a kiskorúság időpontjára esnek, nagykorúságának elérte után utólag elfogadta és jóváhagyta ; minek folytán most már illetékesen elfogadott tényeknek érvénytelenítését jogosan nem igényelheti. (1889 november 14-én 929. szám.) A kir. Curia : A másodbiróságnak ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik.