Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

XVM XXVII. FEJEZET. A rablás és zsarolás. Lap 52. A rablás és zsarolás fogalmának elhatárolásához. — A jogosan követelhető összegnél nagyobb összegnek elvétele mennyiben állapítja meg a bűncselekményt ? — Önbíráskodás : bizonyos pénzösszegnek erőszakos elvétele utján. — A visszatérítés mennyiben módosítja a cselekmény büntethetőségét? -- — — .... 165 81. A ki valakit fenyegetéssel arra rábirni törekszik, hogy az ellene kitűzött árveréstől álljon el, zsarolást követ el. — Zsarolás kísérlete forog-e fen, ha az illető megfélemlittetett ugyan, de az árverés a kitűzött időben mégis megtartatott ? —A zsarolás elkövetésekor használt sértő kifejezések mint a fenyegetés alkatrészei külön minősítés tárgyát nem képezhetik ___ _-- —- _~ — — _._ 234 in. A törvény világos kifejezése szerint nem a követelés anyagi jogtalansága, hanem érvényesítésének jogtalan uton-módon, illetőleg az elhatározásra kényszeritőleg ható physikai eszközökkel, esetleg fenyegetéssel való foganatosítása képezi a zsarolás egyik ismérvét. — Az, hogy jogos követelés áliott-e fen, teljesen lényegtelen a zsarolás tényálladékának megállapítása tekintetében .._ 310 XXXI. FEJEZET. A csalás. 85. Hazugnak bizonyult amaz egyszerű állítás, hogy vádlott a felesége megbízását bírja a kérdéses telek eladására, nem foglal magában olynemü ravasz fondorlatot, mely — ha csak a legkisebb mérvű elővigyázatot használja — alkalmas lett volna a panaszosnak megtévesztésére és ezzel kapcsolatban megkárosítására ___ ___ 242 96. Bizonyítási nehézségek az okirathamisitás és a csalási deliktum körül. — A megkárosítás kérdése a csalás esetében — ___ —_ 274 102. Vádlott azon cselekvősége, hogy hamis törlési engedélyt készített és ezzel a telkére bekeblezve volt tehernek telekkönyvi kitörlését eszközölte, nem állapítja meg a Btk. 402. §. és 400. §-ának a Btk. 95. §. szerinti eszmei halmazatát, hanem csak is a Btk. 400. §. második bekezdésében meghatározott közokirathamisitás bűntettét. De midőn a kieszközölt telekkönyvi törléssel tényleg félrevezette a vevőt, ki neki a vételárt kifizette, ennek következtében a vádlott a károsítással az okirathamisitás határain tulment. S minthogy vádlott a vevőt a törvényes formák szerint tényleg kieszközölt telekkönyvi törléssel félrevezette akként, hogy ez kénytelen volt elhinni, miszerint a hatóságilag elrendelt törlés a hitelezőtől nyert valódi törlés alapján eszközöltetett ki, a 379. §-ának többi ismérvei is megvalósulásra jutottak. Vádlott cselekménye tehát a Btk. 400. és 379. §-ában meghatározott büntetendő cselekményeknek képezi a Btk. 93. §. szerinti eszmei halmazatát. —- --- 286 Döntvénytár, nj folyam. XXVII. t>