Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

133 alperes rendelkezése folytán mozdittatott el a bürü helyéről, a mint az a házhoz szükséges homokásást akadályozta, H. Ferencz tanú szerint pedig egyenesen alperes rendeletére távolittatott el a bürü. A gyalogutat pedig Sch. József és Sch. János tanuk vallomása szerint alperes szüntette meg, alperes zárta el, és alperes tiltotta el felperes elöl. Mindezek a gyalogút és bürü használatában való megháboritást világosan beigazolják. Tekintettel arra, hogy az ellen kell birtokháboritási vagyis sommás visszahelyezési pert indítani, a ki a háboritást elkövette, s a joggyakorlatot megakadályozta, és épen nem szükséges az, hogy a háborító nyilvánkönyvi tulajdonos, avagy a birtokos legyen ; mivel nem szolgalmi jog megállapítása, hanem a gyakorolt, s megháborított szolgalmi jognak gyakorlatába való visszahelyezés miatt indította felperes a jelen pert; ha mindjárt be nem bizonyittatott volna is az, hogy azon ingatlant, a melyen a gyalogút keresztül vonul, alperes a saját részére vette meg és azt ő birja és használja, mindamellett helyesen indíttatott ellene mint jogháboritó ellen a sommás visszahelyezési kereset és épen azért nem is rendeltetett el az alperes által kívánt helyszíni szemle, a tulajdon és birtokjog kérdésének beigazolása iránt. Alperes által a szolgalmi jogba való visszahelyezés ismérvéül és alapfeltételeképen megjelelt önhatalmú foglalás bírói figyelembe nem jöhet, mert a szolgalmi jog a tulajdonosra és birtokosra nézve negatív természetű, mivel ő csak a más szolgalmi jogának gyakorlatát tartozik tűrni, és mert a szolgalmi jog gyakorlatának megháboritásánál a háborító foglalást nem is követhet el. A már létező, s megszerzett tulajdonjognak gyakorlatát nem akadályozhatja, és a szolgalmi jog gyakorlatának megháboritására nem szolgál az, hogy a szolgalmi jog gyakorlatára szolgáló gyaloguttal párhuzamban bizonyos távolban más gyalogösvények is vonulnak el, valamint a gyalogösvény jogának gyakorlatához épen nem kívántatik meg az, hogy azon ingatlan, a melyhez jogosultak a gyalogúton járnak, a gyalogutat tartalmazó ingatlannal összefüggésben, vagy azzal szomszédságban legyen ; azért alperesnek ezen irányban tett kifogásai felperesnek jogát nem csorbítják és a sommás visszahelyezésnek útjában nem állanak. Minthogy a 251/85. sz. kisebb polgári s a jelen perrel ugyanazonos perben kihallgatott tanuknak vallomása már magá-