Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

io3 Péter öt innen kirántani akarta s ezért hozzányúlt: ekkor vette elő I. r. vádlott bicskáját s azzal maga körül hadonázva oly szerencsétlenül vágott P. Péter felé, hogy a kés szúrása az 5-ik és 6-ik borda között a sziv burkába is behatolván, annak csakhamar halálát idézte elő, minek láttára P. János II. r. vádlott újból ütni kezdette a történtek után kocsijukon tovább haladó I. r. vádlottat, a ki ezen ütések által az orvosi látlelet szerint 8 napon belül gyógyuló sértéseket szenvedett. Az ekként megállapított tényállás alapján kétségtelen, hogy I. r. vádlott nem volt a támadó, ellenkezőleg a két P. támadásai elől folyton menekülni akart, ismételten kérvén a vele egy kocsin ülőket a továbbhajtásra. I. r. vádlott e szerint mindig védelmi helyzetben volt és kiderített cselekedetei P.-éknak ellene intézett erőszakoskodásai kikerülésére további bántalmaztatása elleni oltalomra irányzottaknak mutatkoznak. I. r. vádlottnak P. Péter vagy P. János elleni sérelmező szándéka az eljárás adatai alapján sehol bizonyítást nem talált; sőt ezen vádlott, a midőn a vele egy kocsin ülő társai által nem védetve, mindkét P. által ütésekkel illettetett, a folytonos ütlegeléstől való megoltalmazása czéljából a kocsi fenekén guggolt, nem lépett fel támadólag akkor sem, hanem magát védve, a kocsi fenekére való elrejtőzés által iparkodott az ellene intézett ütéseket kikerülni. Ez utóbbi körülmény a bekövetkezett eredmény beszámításának megítélésénél különös nyomatékkal bir, mert I. r. vádlottnál bicska lévén és ö annak pengéjét kinyitván, ha ő a P.-ék által bántalmaztatást megtorolni akarta, ha tehát P.-ékat — vagy ezek egyikét — késével egyenesen sérelmezni szándékozta volna: ez esetben nem guggolt volna le a kocsi fenekére, a honnan a kocsin kivül álló P. elérése kiszámithatlan s csakis a legritkábban bekövetkezhető véletlen eredménye lehetett, hanem egyenesen felállva, szembe helyezte volna magát bántalmazójával és így intézte volna ez ellen a megtorlásra számított szándékolt késszurást ; minthogy azonban vádlott nem ekként cselekedett, hanem guggoló helyzetében saját feje fölött mintegy vaktában a levegőben és a láthatlanban vagdalódzott késével : ez világosan azt mutatja, hogy csakis támadóit akarta a további közeledéstől és bántalmazásaik folytatásától visszariasztani, nem pedig akarva és szándékosan azokat vagy egyikét megszúrni. De