Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

93 azon körülmény, hogy az utólag kihallgatott három haszonbérlőnek eme terület bérbe nem adatott: felperesnek a tulajdon vagy csak a birtok megszerzéséhez is czimül nem szolgálhat. (1888. évi szeptember 15-én 4407. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla a kir. törvényszék ítéletét helyben hagyja. Indokok : A felebbezett ítéletet az annak kapcsán felhozott indokokból és még azért is helyben hagyni kellett, mert a K. a. csatolt adásvevési szerződés szerint kiköttetett, hogy a M. Ágoston és nejének eladott ingatlanból 540 [Jöl terület, a b.-i r. kath. templom helyiségéhez kihasítandó, a miből okszerűen csak azt lehet következtetni, hogy az eladott ingatlanhoz már az eladást megelőző időben oly terület is tartozott, a mely egyházi czélokra, jelesül körmenetekre használtatott. A kérdéses 540 Qölnek kihasitásával tehát ép az czéloztatott, hogy az egyházi czélokra szükséges terület fenmaradjon annak daczára, hogy a br. R.-i család olyan területet is eladott, a mely előbb körmenetre és a búcsúra járók részéről is használtatott, s igy abból a körülményből, hogy a felperes részéről felemlített czélokra az eladás előtti időben nagyobb terület állott rendelkezésre, nem következtethető az, hogy az alperes az egyházat megillető területből elfoglalta a keresetbe vett területet. (1889. évi szeptember 9-én 56,727. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereseti területre nézve, miután a templom és templomhely elnevezés alatt, az o.-i 786. sz. telekjegyzőkönyvben 4874. hrsz. alatt felvett terület csak 60 •ölben van kitüntetve és igy a kereseti területet magában nem foglalja, s miután másrészt az, hogy e terület valamely más hrsz. alatt felvett birtokrészletben foglaltatnék, a per során nem bizonyittatott: a birói szakértőül meghallgatott telekkönyvvezető azon véleményét, hogy e terület a helyszíneléskor köztérnek vétetvén, telekkönyvezés tárgyát nem képezte, alaposnak és valónak kellett elfogadni. Ha pedig ez alapon valónak fogadandó el az, hogy a kereseti terület telekkönyv tárgyát nem képezte és hogy az köztérnek vétetett fel: akkor e tér tulajdonjogára, mint a helyszíneléskor nyilt kérdésnek fenhagyott kérdésre nézve az 1854. évi július 23-iki