Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

94 rendelet 63. §-a értelmében sem az adómunkálat, sem a w-lek­könyvezés adatai bizonyítékot nem szolgáltatnak és azt, hogv a kérdéses terület tulajdonjoga kit illet meg és ki van peres felek közül jogosítva azt kizárólag birtokolni, csakis egyéb adatok alap­ján lehetett megállapítani. E tekintetben a birtoklás nem nyújtott megbízható adatot, mert a kereseti terület a kihallgatott tanuk vallomása szerint sem a földesúr, sem az egyház által kizárólag igénybe véve nem volt, hanem oly tért képezett, melyen majd a földesúr sertései, majd egyes lakosok libái legeltek, és a mely körmenetek alkalmával kocsik, sátrak és mozsarak elhelyezésére használtatván, a hivek által szintén akadálytalanul vétetett igénybe, vagyis a tanuk vallomása szerinti használat csakis oly bizonytalan jogi állapot mellett bizonyít, a mely által sem a földesúr tulaj­donjoga feladottnak, sem az egyház kizárólagos joga megállapí­tottnak nem vehető és a mely inkább arra enged következtetni, hogy az egyház és földesúr közötti jó viszony és a terület hasz­nosításának az időbeni csekélysége folytán nem elleneztetett az, hogy a templom körül elterülő ingatlant az egyház és a hivek oly kiváló alkalomkor, mint a körmenetek voltak, időről-időre kisebb vagy nagyobb terjedelemben akadálytalanul vehessék igénybe. De nem nyújt feltétlen bizonyítékot erre a 9. szám alatt adás-vételi szerződés sem, mert az elsőbiróság helyes indokaiból az tűnik ki, hogy B. községét br. R.-i család telepitvén, az egy­háznak szükséges területet egyházi czélra szintén e család ado­mányozta, azonban, mint ezt L. Károly tanú vallomása tanúsítja, oly módon, hogy a szükséges terület nagysága sem előbb, sem az egyház alapítása után ennek közös egyetértésével meghatározva nem lett; ily esetben pedig, vagyis midőn az adományozás tárgyá­nak terjedelme később határozandó meg; azt, hogy mily terület tekintendő az adományozó által az egyháznak adományozottnak és hogy ez adományozónak az adomány czéljából meghatáro­zandó szándéka mily területre terjedt, csakis az adomány czélja és a czél feltétlen szükséglete alapján lehet meghatározni; ezen szempont figyelembe vételével pedig, miután az adományozó köte­lezettségét annak az adományozáskor és az adományban kifeje­zésre hozott kötelező nyilatkozata állapítja meg: ezen kötelezés

Next

/
Thumbnails
Contents