Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

92 szerint 60 ^jölet jelölt ki s adott az eklézsiának saját tulajdonát képező földon, de nem tiltakozott az ellen, hogy ezen tulajdonát képező földön kegyes szertartások ne gyakoroltassanak. Ezt igazolja a telekkönyvi helyszinelési felvétel, mely világosan templom és templomhelyet, nem teret ismer, ezt igazolja L. Károly volt b.-i r. kath. plébánosnak azon hit alatti vallomása, hogy midőn szóba jött a birtok eladása, azon idő alatt a család feje br. R. Józsefet figyelmeztette, hogy a birtok eladása esetére lesz-e a templom-tér biztosításáról gondoskodva ? ö határozottan megígérte a nélkül, hogy a teriilet nagyságáról szó lett volna. Ezt igazolja ugyanezen tanúnak azon kimondása, hogy az eladás után mintegy fél évvel az uj birtokos a templom körül 540 QjÖ) területet a templom részére tényleg kihasított, mint ez az ellenirathoz A. alatt csatolt vázlaton kék vonallal kitüntetve van. Miután tehát a templom-teret és helyet a volt tulajdonos br. R.-i család adományozta, s felperes nem is állítja, hogy a templom helyén a birtokeladáskor az eladó család részéről templomtérül a templom körül kihasitandólag kikötött 540 ^01 területen kívül a volt birtokos család felperes részére több területet igért vagy templomtérül kötelezett volna, hanem összes ingatlanát ezeken kivül alperes jogelődének eladta, nyilvánvaló, hogy felperes alperes ellenében a kereseti ingatlant követelnie jogosítva nincs. Azon körülmény, hogy a 4874. hrsz. templom és templomhely parcellát körülvevő területnek külön helyrajzi száma nincs, hogy ezen terület a helyszínelés alkalmával akár elnézésből, akár a hivatalból kinevezett szakértő nyilatkozata szerint az 1858. évi igazságügyminiszteri rendelet 63. §-a nyomán mint köztérnek tekintett terület külön hrsz. alá fel nem vétetett: felperesnek jogszerzési módként nem szolgál. Épen ilyen szempont alá esik a kihallgatott tanuk által több-kevesebb részletességgel és határozottsággal bizonyított ama körülmény is, miszerint a felperes egyház hivei bucsuk, körmenetek alkalmával a templom körüli területről el nem tiltattak, hanem ott lovaikat kifoghatták, mozsarakat állíthattak fel stb., mert a tanuk kimondásaiból kétségtelen, hogy a birtokban ezen területre nézve az animus habendi ez alkalmakkor sem szűnt meg. mert a terület birtokát gyakorolta, a mint jónak látta, s