Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

6o jogelőde, néhai F. Péter vele semminemű jogviszonyban, melyből néhai F. Péterre közvetlen kötelezettség származott volna, nem állott. A kereset alapját a B. a. egyezség képezi; mely állítólagfelperes és néhai F. Péter közt 1876 szept. hó 26-án Jánosházán köttetett, s megkötésére a keresetlevél szerint alapul az szolgált, hogy néhai F. Péter birtokelöde Sz. Lászlóné szül. V. Katalin Z. Sándor felperesnek 445 frt tökével és járulékaival tartozott, mely tartozásnak megfizetésére magát az A. szerint a kis-czelli kir. járásbíróság előtt 1874. évi nov. 6-án felvett jegyzőkönyvben peregyezséggel kötelezte. Mielőtt azonban fizetési kötelezettségének eleget tett volna, az általa jelzálogul lekötött ingatlant néhai F. Péternek eladta, a ki arra tulajdonjogi előjegyzést nyert. Felperes pedig, mivel követelése kielégítését egyedül a jelzálogul lekötött ingatlanból remélhette : az előjegyzett tulajdonjog kitörlését kérelmezte, a mit meg is nyert. Néhai F. Péter ez ellen a kitörlést elrendelő végzés ellen jogorvoslattal élt, melynek felsőbirósági elintézése előtt jött létre közte s felperes közt a B. a. egyezség. Ez a keresetlevélben előadott tényállás azonban alperesi részről előállított bizonyítékok által teljesen megczáfoltnak tűnik ki. Néhai F. Péter ugyanis a somlyóvásárhelyi 240. sz. telekjegyzőkönyvben felvett lakó házat a 7. alatt csatolt s nem kifogásolt okirat tartalma szerint nem Sz. Lászlónétól, hanem nyilvános birói árverésen, még 1860 okt. 26-án 800 frt vételárért vette meg s azt ez idő óta ö, illetve jogutódai folytonosan birták és használták is. Ugyancsak a 7. a. záradékából kitünőleg néhai F. Péter az általa vett ingatlan tulajdonjogát még 1870. évi okt. i-én előjegyeztette. Felperes azonban felhasználván azt a körülményt, hogy néh. F. Péter csak tulajdonjogi előjegyzést nyert, a Sz. Lászlóné elleni később, vagyis 1874 jun. 21-ről keletkezett 445 frt és járulékai iránti követelését a kérdéses és tulajdonjogilag még mindig Sz. Lászlóné nevén álló lakóházra zálogjogilag bekebleztette, sőt a 27. szerint a végrehajtási zálogjogot is feljegyeztette. Valótlannak és roszhiszemünek bizonyult az a felperesi állítás, hogy Sz. Lászlóné a somlyóvásárhelyi 240. sz. telekjegyzökönyvben felvett lakóházat felperesi követelés biztositékául lekötötte s ennek