Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

54 folytán vette át és hogy ez esetben minőségi kifogását 1887. évi augusztus hó 6-áról kelt és felperes által kézhez vettnek elismert 87. alatti levelében felperessel kellő időben közölte és bocsátotta a borokat rendelkezésére, miután a bor átvétele vagyis az 1887 július 22-töl a 87. a. kelte vagyis augusztus 6-ig terjedő 14 napi határidő; — tekintve azt, hogy az útról érkezett bornak hosszabb ideig feküdnie kell, nem haladja meg azon időpontot, mely alatt a keresk, törvény 340. §-a értelmében a minőségi kifogás, illetve a rendelkezésre való bocsátás már érvényesíthető nem lenne; hogy pedig alperesnek jogában állott a létrejött megállapodás folytán, sőt eltekintve attól is a vételtől visszalépni és a bort felperes rendelkezésére bocsátani, ezen körülmény a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye által igazoltnak volt tekintendő, miután ezek véleménye szerint a kereseti borok nemcsak a közép minőségnek meg nem felelnek, de ezek általában élvezhetetlennek találtattak és mert a megvizsgált boroknak a kereseti borokkali ugyanazonossága H. D. tanú vallomása, valamint birói szemle alkalmával megejtett észleletek alapján kétségen kívül helyeztetett. Felperesnek egy ujabbi szakértői szemle, illetve szakértők meghallgatása iránt előterjesztett kérelme figyelembe vehető nem volt, mert tekintve azt, hogy alperes által kellő időben lett a boroknak minősége elleni kifogásáról értesítve, jogában állott volna a keresk. törvény 347. §-a értelmében a szakértői szemlét azonnal megejteni ; továbbá mert azon körülmények iránt, melyeknek megállapítása végett ujabbi szakértők meghallgatását kérte, ha magát a megejtett szakértői szemle alkalmával képviselteti, módjában állott volna a szakértőkhöz kérdéseket intéztetni. Alperes viszonkereseti követelésének csak általa fizetett és az 57. alattival igazolt fekbérkövetelésre terjedő része volt megítélhető, miután a kihallgatott utólagos megállapodásból kifolyólag alperes a felperesi követeléssel szemben csak annak érvényesítésére volt jogosítottnak tekinthető, többi részével azonban feltétlenül elutasítandó volt, mert felperes azok valódiságát tagadta és a felperes a keresettel együttes tárgyalását ellenezte. (1888. évi november 28-án 27,921. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megvál-