Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

43 peres jogelődének, t. i. Pr. Jakabnak beleegyezése vagy tilalma ellenére szerezte volna meg az ingatlannak birtokát, sőt az alperes a perben kihallgatott J. János tanú vallomásával azt bizonyította, hogy a felpereseknek jogelőde néhai Pr. Jakab maga is kinyilatkoztatta, miszerint a szóban lévő ingatlant az alperesek jogelődének eladta. Tekintettel arra a körülményre, hogy Pr. Jakab az első rendű alperesnek atyja másodrendű felperesnek pedig apósa volt, a szoros családi viszonynak figyelembevételével ki van zárva annak a lehetősége, hogy felperesek nem birtak volna tudomással arról, miszerint néhai atyja vagy apósa a szóban levő ingatlant már az alperesek jogelődjének eladta. R,oszhiszemü volt tehát felpereseknek az a ténye, a mikor ennek daczára az ingatlant Pr. Jakabtól megvásárolták. Minthogy pedig a telekkönyv mint közhitelességü nyilvánkönyv a roszhiszemü szerzett jogok védelméül nem szolgálhat, felperesek a telekkönyvi jogukra sikerrel nem hivatkozhatnak, miért is az első bírósági itélet megváltoztatásával keresetükkel elutasitandók voltak. A per folyamán kihallgatott J. János tanúnak kihallgatásával és a hosszas birtoklás tényével bebizonyitottnak lévén az veendő, hogy az alperesek jogelőde Pr. Mihály az ingatlant tényleg megvásárolta, az alperesek viszonkeresetének a fenti értelemben helyt adni kellett. Az ingatlannak tulajdonát nem az alperes, hanem a néhai Pr. Mihály örökhagyó javára kellett megítélni azért, mert a zV. a. átadó végzéssel nem lett átadva ez az ingatlan az alperes javára, a y/. a. nyilatkozat pedig az átadó végzést nem pótolja. (1889 okt. 9 én 9079. sz. a.) A m. kir. Curia: A királyi ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Sz. János, Sz. Mihály és A. Sándor tanuknak e tekintetben egybehangzó vallomása szerint a felperesek és Pr. Jakab közt, a h.-i 191. sz. tjkvben felvett ingatlanok eladása felett létrejött szerződés készítése s aláírása alkalmával, az eladott ingatlanok helyrajzi számáról szó sem volt, sőt a szerződést készítő A. Sándor tanúvallomása szerint ö abba a helyrajzi számokat nem a feleknek bemondása vagy megjelölése folytán, hanem csakis a telekjkvből irta. Ezekből, valamint Sz. János azon val-