Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

4' mezőjének nyugdijat rendelt ki, felsőbb jóváhagyással elláttatott, vagy a nyugdíjazás iránt a váczi püspöki urodalomban — külö­nösen az uradalmi ügyvédre is kiterjedő — szabályok léteztek és a felperes engedményezője azok alapján nyugdíjaztatott volna, határozottan maga sem állítja, hanem ezeket abból a körülmény­ből következteti, hogy a szóban forgó nyugdíj azon időközben is fizettetett, a mig a püspöki szék betöltetlen volt és a java­dalom a kir. kormány által kezeltetett. Ebből azonban ugy a felsőbb jóváhagyást, mint a nyugdíja­zásnak a későbbi javadalmas püspök terhére is eső szabályszerű­ségét alaposan ép oly kevéssé lehet következtetni, mint magá­nak az alperesnek a D. a. kötelezéshez való hozzájárulását amaz általa beismert tényéből, hogy a szóban forgó nyugdij több havi részlete még az ő székfoglalása után is kifizettetett és hogy a kifizetett részletekből magának az alperesnek intézkedése folytán a nyugdijalapra levonások is tétettek; mivel egyrészről nem lehe­tett birói figyelmen kivül hagyni alperesnek az átvett javadalom ügyei terjedelmével is indokolt ama védekezését, hogy a mint a részletfizetéseket általánosságban csak addig engedte teljesít­tetni, mig az átvett javadalom ügyeinek állásáról a kellő tájé­kozást megszerezhette, ugy a jelentéktelen levonás is nem külö­nösen a felperes engedményezőjének nyugdijára vonatkozólag, hanem az általa tervezett nyugdijalap iránt általánosságban tett intézkedésből történt; másrészről alperes tagadása ellen felperes azt nem bizonyította be, hogy alperes a D. a. kötelezettséget kifejezetten átvállalta, s hogy az érintett részfizetések és levonás az alperesnek különösen a felperes engedményezőjére vonatkozó intézkedéséből történt volna, minthogy a javaslatba hozott föeskü általi bizonyitás sem ily határozottan különös intézkedésre, ha­nem az alperes által beismert ténykörülményre vonatkozik, a miért is a bizonyíték alkalmazásának helye nem találtatott. II. Tulajdonjog megítélése a telekkönyvi állapot ellenére. (1890 ápril i-én 9868. sz. a.) A zilahi kir. törvényszék Kocsán Flórián ügyvéd által kép­viselt Pr. János és neje R. Mária íelpereseknek, dr. Bartha Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents