Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

35 kérte, de mivel a leány őt fiatal korának indokából elutasította, a hivatkozott év folyamán többé a leánynál nem is mutatkozott, s ezen évben mit sem tett arra nézve, hogy a leány hajlamát részére megnyerje. Az év leteltével azután 1888 deczember 21 -én borvétel ürügye alatt meglátogatta a leány családját, S noha gyanította, hogy a leány irányában hajlandósággal nem viseltetik, mert időközben G. Józsefné által, kivel szintén megkérette, attól kedvezőtlen választ nyert, mégis ott nemcsak megjelent, hanem midőn ott kijelentették, hogy bor nincs eladó, a leánynak újból házassági ajánlatot tett, a ki kijelentette, hogy még e télen nincs szándékában férjhez menni. Ezen kijelentésre vádlott annyira elkeseredett, hogy a nyert tagadó válasz fentartása esetére a leány meggyilkolását elhatározta és e végből hazament és hazulról a már megtöltve lévő rovolverét magához véve, F. Jánoshoz ment és azt magával hiva, azon ürügy alatt ment ismét a leány lakására, hogy botját tévedésből ott hagyta és azért jött vissza, midőn azonban ott kijelentették, hogy ott botja nem maradt, hazafelé indult, de a leányt felkérte, hogy kisérje ki őt legalább az ajtóig. A leány a kérésnek engedve kikísérte, alig mentek azonban egy darabon, midőn vádlott ismét felszólította a leányt, hogy akar-e hozzá nőül menni ? ki midőn ismét tagadó választ adott, kikapta a kabátja belső zsebébe rejtett pisztolyát s azt a balkezével tartott leány fejének irányozva, ezen szavak közt «itt az élet» elsütötte, s midőn a lövés a leánynak gyors lehajlása miatt nem talált, ismételte a lövést, s a golyó a menekvési kísérlet alatt oldalt fordult és megfutott leánynak bal csípőjén hatolt be, miáltal a csatolt orvosi látleletek szerint annak életveszélyes és 30 nap alatt gyógyult sértést okozott. A most leirt tényállás ellenében igaz ugyan, hogy vádlott által felhozatott az, hogy ő a leányra nem két, hanem csak egy lövést tett, és azt igyekezett bizonyítani, hogy a második lövést már nem a leányra, hanem saját magára tette, s ezen állítását még igazolni kívánta N. Julianna által is, ki arról tett tanúságot, hogy a megtörtént szerencsétlen eset után vádlott az ő házukhoz futott, s ott azt mondta, «sajnálom, a mit tettem», s midőn kérdezték: hát mit tett, akkor azt mondta, «hogy magát akarta meglőni» és mutatta kabátja gal3*