Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

36° A fizetés teljesítése után az illetékköteles társulatok kérvénye illetve felebbezése folytán azon a czimen, hogy miután a társulatoknak joguk volt az illetéki díjjegyzék 89. tételének IX. pontja értelmében azt a kedvezményt igénybe venni, hogy a mennyiben az egyes elsőbbségi kötvények 500 frtnál kisebb összegekről voltak kiállítva, a szelvények után járó fokozatos illeték akként számíttassák, mintha az elsőbbségi kötvények kifejezett teljes értékösszege 500 frtos kötvényekre volna felosztva, az eljárt kir. pénzügyigazgatóság a tartozatlanul befizetett fokozatos illetéket a társulatok javára visszautalványozta. Az illetéki fölösleg visszautalványozása alkalmából az a vitás kérdés merült fel, vajon a visszautalványozott illetékrész után az államkincstár kötelezhető-e az illetékköteles társulatnak 6°/0-os kamatot is megtéríteni ? A kamattérítés tekintetében mérvadó 1881. évi XXXIV. tcz. 24. §-ának rendelkezése szerint a kincstár a helytelenül kiszabott, illetéktelenül bevett és visszatérítendő illeték után a jogosított félnek a befizetés napjától számítandó 6°/0-os kamatot megtéríteni tartozik. A kérdés tehát az, vajon a törvénynek ez a rendelkezése alkalmazható-e a fenébb jelzett visszautalványozási esetekre ? A pénzügyi közigazgatási bíróság e tekintetben azt találja, hogy a mondott tcz. 24. §-a nem értelmezhető oly módon, mintha kamatmegtéritésnek csak akkor volna helye, midőn oly illetékfölösleg utalványoztatik vissza, mely előzetes kiszabás alapján fizetési meghagyás tárgya volt. Mert igaz ugyan, hogy a készpénzben befizetett illetékek rendszerint előzetes fizetési meghagyáson, tehát kiszabáson alapulnak; de kétséget nem szenved, hogy a fenálló illetékkezelési szabályok szerint azokban az esetekben is, midőn a készpénzbeni illeték-lerovás az ill. díjjegyzék 89. tétel IX. pontja értelmében fizetési meghagyás nélkül eszközlendő, a fizető fél által kiállított az a kimutatás, mely az illetéktartozást saját számítása szerint feltünteti, az illetékes hivatalnál előzetes könyvelés és számfejtés alá kerül és az ekként hivatalosan megállapított illetékösszeg képezi azt a tartozást, melyet a félnek nyomban befizetni kell. Ebből következik, hogy az idézett tcz. 24. § ának rendel-