Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

36i kezése nem kizárólag csak azokra a készpénzben lerovott illetékekre vonatkozik, melyek formaszerü fizetési meghagyások tárgyát képezik, hanem egyáltalában készpénzben fizetett minden illetékre, és hogy ennek a törvényszakasznak súlya arra a körülményre van fektetve, hogy az illeték, mely visszautalványoztatik, tartozatlanul fizetett, tehát a kincstár által illetéktelenül bevett összeg legyen, azaz: oly fölös összeg, mely a kincstárt törvény szerint meg nem illette. Arra a feltevésre tehát, hogy a kamatmegtérités előnyében csakis oly illetékköteles fél részesüljön, a ki fizetési meghagyása alapján fizetett a törvényesnél nagyobb illetéket, minden jogos alap hiányzik még azért is, mert formaszerü fizetési meghagyás nélkül közvetlenül a törvény rendelkezéséből fizetni köteles fél épen ugy tévedhet az illeték kiszámításában, mint az a hivatal, mely az illetéket helytelenül kiszabta, s ennek alapján fizetési meghagyást adott ki, mely szintén helytelen volt. Az 1881. évi XXXIV. tcz. 24. §-ának értelmezésére nézve a fenebbiekben elfoglalt álláspontot nem ingathatja meg az a körülmény, hogy a szóban levő részvénytársulatok az általuk később kifogásolt illetéket mintegy önként fizették be, s igy az államkincstár addig, mig a felek tévedése megállapítva nem lett, a befizetett illetéktöbbletnek jogos birtokában volt. Mert egyrészt az idézett törvényszakasz az önkéntes vagy kényszerült fizetések között különbséget nem tesz; másrészt pedig a mondott társulatok által fizetési meghagyás nélkül teljesített fizetés sem tekinthető olyannak, mely pusztán saját számításuktól függ, a menynyiben az előrebocsátottak szerint a társulatok által befizetendő illeték is hivatalos megállapítás alá esik. Végül tekintettel arra, hogy az 1881. évi XXXIV. tczikk 38. §-ának az 1883. évi XLIV. tcz. 90. §-ában fentartott rendelkezése szerint, a tévesen befizetett illetékekre a befizetés napjától számított három éven belül visszakövetelési joguk van és a feltett vitás kérdés alapjául szolgált illetékügyi esetekben épen a felek tévedése következtében vette be az államkincstár azt az illetéktöbbletet, mely őt törvény szerint már akkor, a midőn a fizetés teljesíttetett, meg nem illette, és tekintettel továbbá arra is, hogy a mondott esetekben a társulatoknak, melyek fizetési