Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

J5o hó 6-ikát több mint fél évvel megelőzőleg jogérvényesen kötött ügyletre vonatkozó fizetési haladék engedélyezésére a kereskedői utazó, ha csak erre nézve külön meghatalmazása nincs, feljogosítottnak, habár a pénz felvételére felhatalmaztatok is, nem tekinthető. Alperes pedig azt, hogy E. Lajos felperes által az egész üzletére nézve teljes meghatalmazással, tehát a vitatott haladék adására is kiterjedő meghatalmazással láttatott volna el, nem bizonyította, a 2V. alatti pedig mást, mint E. Lajos utazói minőségét és hogy pénz felvételére is jogosult, nem bizonyít. Alperes tehát ezen alapon felperes kérelmére a kereseti tőke s jár. megfizetésére kötelezendő volt. (1889 július hó 16-án 65848.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, és az esetre, ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy a 65,848. sz. jkönyvhöz 4V. alatt mellékeit kelet nélküli okiratot a 2V. alatti levelezési lapban felperesi utazóként megnevezett E. Lajos irta alá, felperest keresetével mint időelőttivel elutasítja. Indokok: Alperes csupán a kereset időelőttisége iránt tett kifogást, vitatván, hogy felperesnek í7. alatti levelében kereskedői utazóként megnevezett E. Lajos a 47. a. okirat bizonyítása szerint a kereseti összeg kifizetésére 1889. évi július 25-ig terjedő fizetési időt engedélyezett. Miután a kereskedői utazónak jogköre a ker. törv. 45. §-a szerint fizetési idő engedélyezésére kiterjed; miután az alperes által vitatott fizetési idő ezen per tárgyalásának befejezteig sem járt le, miután másrészről felperes maga sem állította, hogy alperest E. Lajos meghatalmazási körének visszavonásáról értesítette, mihez képest alperes E. Lajossal jogérvényesen szerződhetett és az E. Lajos által engedélyezett fizetési idő felperest kötelezi, ennélfogva a perre egyedül az döntő, vajon E. Lajos a kérdéses fizetési halasztást engedélyezte-e vagy sem ? Alperes állításának bizonyítására a 4*/. alatti okiratot csatolta, ennek valódiságát azonban felperes tagadván, alperes a kérdéses okirat valódiságának bizonyítása czéljából E. Lajost tanúnak kérte kihallgattatni, egyszersmind felperest E. Lajos személyében leteendőleg esküvel kínálta meg, melyet az alperesnek visszakínált. E. Lajosnak tanukép kihallgatása, miután a bizonyítandó körülményre nézve saját tényében forog és miután az ügyben mint felperesi megbízott járt el, elrendelhető nem volt. Ily