Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

körülmények között a kérdéses okirat valódiságának bizonyítása czéljából a prts. 172. §-a aj pontja alapján az esküt alperesnek odaítélni, s tekintve, hogy eskületétel esetében a 4'/. alatti okirat valódisága, ezzel pedig a kérdéses fizetési idő engedélyezése bizonyítva les2, a per kimenetelét ezen eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett, mert ha alperes bizonyítja, hogy felperes utazója neki 1889 július 25-ig terjedő fizetési időt engedélyezett, felperes keresete az egész követelési összegre időelőttinek bizonyul, minthogy ezen idő a tárgyalás befejeztéig sem járt le, felperes követelési jogának érvényesítése kérdése e szerint a kereset beadása idejéhez képest bírálandó el. (1889 évi szeptember ig én 6098. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, mert a kereskedelmi utazó e minőségében a keresk. törvény 45. §-a szerint az általa kötött adás-vevés után járó vételár tekintetében van jogosítva a fizetésre halasztást engedélyezni, alperes azonban a tárgyalás rendén nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy a vételi ügyletet, melynek vételárát felperes követeli, felperes utazója E. Lajossal kötötte ; s mert a kereskedelmi utazó a törvénynek fenébb idézett szakaszában foglalt azon további jogosítványánál fogva, mely szerint főnökének künn levő követeléseit is beszedheti, nincs jogosítva arra, hogy főnökének nem az általa kötött ügyletekből künn levő követelései tekintetében a fizetésre halasztást engedélyezhessen, minthogy a beszedésre való jogosultság iránti megbízás, ennek szoros értelménél fogva is a fizetési halasztás engedélyezésére való jogosultságot magában nem foglalja, s e részben alperes a fi. alatti értesitvény szerint a pénz felvételére szóló megbízásból sem merithet a maga védelmére több jogot, mint a mennyit a törvénynek fenti intézkedései a kereskedelmi utazó jogkörére megállapítanak. Ezeknélfogva E. Lajos felperesi utazónak joga nem lévén az A. alatti könyvkivonat szerint 1888. évi június 12-ik napján felperes által már szállított áruk vételárának fizetési határidejére nézve 1888. évi szeptember hó 6-ik napján uj fizetési batáridőt adni, alperesnek a 4V. alatti okiratra alapított az a kifogása, hogy a kereset idöelötti, figyelembe vehető nem volt.