Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

103 hálásokban is bűnösnek nyilvánittatik, és ezek mindegyike miatt 5—5 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Megváltoztatik továbbá a másodbíróság ítélete az 1848: XVIII. tcz. 37. §-ába ütköző, a 38. §. szerint büntetendő vétség tekintetében általában, továbbá a 41. §-ába ütköző vétség büntetésére nézve s ezek iránt az felsőbíróság ítélete hagyatik helyben. Egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az 1880: XXXVII. tcz. 7. §-a hatályában fentartván az 1848: XVIII. tcz. 39._és 40. §-ai rendelkezéseit, ezekkel együtt, a mennyiben az elöl érintett életbeléptetési törvény, s a büntető törvények ellenkező intézkedéseket nem tartalmaznak, hatályban levőknek kell tekinteni azokat a további törvényes rendelkezéseket is, melyek az 1848: XVIII. tcz. 39. és 40. §-aiban megjelölt mulasztások megtorlására nézve a büntető törvények életbeléptetésekor érvényben voltak, s azóta is változás alá nem estek. Minthogy pedig az 1871: XXXI. tcz. 16. §-a az érintett mulasztások megtorlását a kir. járásbíróságok mint büntető bíróságok hatáskörébe utalta, s erre nézve az 1880: XXXVII. tcz.-ben sem tétetett változtatás: minthogy a kir. járásbíróság a 39. §. esetében a büntetést szabad mérlegelés mellett szabta ki, ennél azonban irányadóul kellett venni az 1848: XVIII. tczikkben hasonló esetre megállapított pénzbüntetést, az ítélő bíróságnak érintett hatásköre pedig a Btk. 1. §-ánk rendelkezésével változást annál kevésbé szenvedett, minthogy a saitórend elleni vétségek és kihágások attól teljesen különálló rendelkezések szerint birálandók meg ; minthogy az országgyűléstől nyert felhatalmazás alapján az ig. miniszter által 1867. évi július hó 17-én 481. sz. a. kibocsátott rendelet szerint az 1848. évi XVIII. tcz. 40. §-ában megjelölt mulasztást e tcz. 30. §-a 4. pontjában megjelölt büntetéssel kell fenyíteni : ezeknélfogva nem lehetett helyesnek tekinteni az alsóbiróságnak azt a megállapítását, hogy vádlottnak érintett mulasztásai csupán annál az oknál fogva, mert a vonatkozó §-ok büntetési tételt nem tartalmaznak, a büntető bíróság hatásköre, illetőleg a büntető uton való megtorlás alól kiesnének, miért is őt e két rendbeli mulasztás miatt is beismerése alapján elitélni kellett. Megváltoztatandó volt továbbá a másodbirósági ítélet a titkolt nyomda bírásával elkövetett vétségére nézve, mert