Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

IOI elő nyomtatványokat, hogy a készített nyomtatványok ártatlan s közhasznú természetűek, hogy a bejelentés megtételére vádlottban a jó szándék nem hiányzott s csak a végrehajtás maradt el, hogy vádlott a törvény rendeltetésének utólag eleget tett: oly nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményeket képeznek, melyeknek figyelembevételével a fogházbüntetésnek legkisebb tartama is tulszigorunak mutatkozott annál inkább, mert vádlott műszereinek az 1848: XVIII. tcz. 38. §-a értelmében elrendelt elkobzása vádlottra nézve, ki egyéb vagyonnal nem bir, úgyis a legsúlyosabb veszteség. II. Beigazolást nyert továbbá ugyancsak vádlott beismerése az által, hogy ő az 1848: XVIII. tcz. 39. §-a ellenére oly átzsinórozott és elnökileg lepecsételt könyvet, melybe mindenféle kis és nagy nyomtatvány elkészültének ideje, továbbá alakja, czime vagy ismertető tartalma s a kötetek, példányok, ivek száma bejegyzendő lett volna, nem tartott; és beigazolást nyert, hogy a hivatkozott törvény 40. §-a, illetve az ezt módosító 1867. évi 481. számú ig. miniszteri rendelet ellenére a köteles példányokat a hatóságnak, illetve a kir. ügyésznek be nem küldte. Igaz, hogy az 1871 : XXXI. tcz. 16. §-ának első bekezdése és b) pontja az 1848: XVIII. tcz. 39. és 40. §-ai rendelkezésének megszegését bűnvádi ügynek nyilvánítja és a járásbíróságok elé utalja; igaz, hogy az 1880: XXXVII. tcz. első bekezdése s 46. §-a változást nem statuálván, az 1848 : XVIII. tcz. vonatkozó 39. és 40. §-ait érvényben tartja; minthogy azonban sem a 39. §., sem a 40. §. nem állapit meg a benne foglalt rendelkezésre nézve tüzetes és határozott büntetést: minthogy e hiányt az 1871 : XXXI. tcz. 16. §-a és az 1880: XXXVII. tcz. 7. és 12. §-ai nem pótolták, a mennyiben amabból folyólag az időközi törvények és törvényes gyakorlat a biró belátására hagyta, hogy a hatáskörében alkalmazható büntetések keretében az 1848: XVIII. tcz. 41. §-ának analógiája szerint az e §.-beli 200 frt, illetve 100 frt büntetés keretén belül pénzbüntetést szabjon; a mennyiben emez 1880: XXXVII. tcz. a 7. §. végpontjában is a 12. §-ban csupán oly büntetendő cselekményről szól, melyekre büntetés, és pedig szabadságvesztés-büntetés van megállapítva; minthogy a kérdéses 39. és 40. §-ok rendelkezéseinek megszegése ugy abban az