Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

IOO 1848: XVIII. tcz. 37. §-a az előirt bejelentést egyenesen annak teszi kötelességévé, a ki valamely nyomdát vagy könyomdát felállítani szándékozik, s vádlott mindenesetre mulasztást követett el már akkor, midőn a nyomda felállítása előtt a törvényes követelmények iránt magának biztos meggyőződést nem szerzett s még inkább akkor, mikor a nyert felszólitás után sem tett eleget a törvény rendelkezésének s állítólag feltétlen bizalmát helyezte ugyanazon jegyzőbe, kiről — ha előadása való — már a megelőző esetből tudnia kellett, hogy a teendőkkel maga sincs tisztában. S végre, mert a bejelentés nem a jegyzőnek, de egyenesen vádlottnak állott kötelességében, s a jegyző mulasztásaiért csakis a megbízónak tartozik felelősséggel, menthetlen vádlott indolentiája, miszerint utána sem nézett többé, megtörtént-e a jelentés vagy sem. Ugyancsak beismeri vádlott, de a lefoglalt és az 5. napló sz. a. kihallgatási jkönyv mellékleteként szolgáló sajtótermékekből is beigazolva van, hogy vádlott mint nyomdatulajdonos nevét és lakását nem minden nyomtatványra tette ki és ezen mulasztás által az 1848 : XVIII. tcz. 41. §-ában körülirt kihágást követte el. Minthogy pedig az 1880: XXXVII. tcz. 7. §-a sajtó-törvényünk 37. és 41. §§ ait hatályukban fentartotta, az 1871. é\i XXXI. tcz. 18. §-ának fj pontja pedig az 1848: XVIII. tczikk 37. §-ába ütköző cselekmények elbírálását a kir. törvényszék elé utalta (a mennyiben ugyanazon tczikk 16. §-a azt a járásbíróságok elé utalt vétségek közé fel nem vette) s ezen intézkedést az 1880: XXXVII. tcz. 7,, illetve 12. §§-ai sem változtatták meg: ennélfogva a vádlott által elkövetett sajtó elleni vétség, illetve kihágás ezen kir. törvényszék által elbírálandó és miután a vétség illetve kihágás tényálladéka a felsorolt bizonyítékokkal helyre állítva lett, vádlott az ítélet szerint bűnösnek nyilvánítandó volt. A büntetés az 1848: XVIII. tcz. 38. és illetve 41. §§. alapján, de egyúttal a Btk. 92. §-a alkalmazásával azért volt és pedig a Btk. 102. §. értelmében ugy a vétségre, mint a kihágásra külön meghatározott pénzbüntetésben megállapítandó: mert súlyosító körülmények vádlott ellenében fel nem merültek, holott vádlottnak feddetlen előélete, azon körülmény, hogy a nyomda használatából titkot nem csinált, sőt a szolgabiróság részére is állított