Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

Q4 a szándékos emberölés vádja alól való felmentését, mert Pr. Antal a vizsgáló bíróval 1888 ápr. 10-én szabályszerűen felvett jegyzőkönyv szerint beismerte, hogy B. Mátyáson a sértéseket egyedül ö ejtette, s mert nincs megbizható adat vagy nyom arra, hogy B.-né a férjén elkövetendő bántalmazásra vagy ölésre nézve Pr.-el előlegesen egyetértett. Azonban vétkesnek mondta ki B.-nét bűnpártolás vétségében és a 90. §. alkalmazásával a törvényben meghatározott legnagyobb büntetésre ítélte őt, mert ez a vádlott saját beismerése szerint úgyszólván szemlélője volt a férjén véghezvitt ölésnek és ezt annak daczára nemcsak megakadályozni nem törekedett, hanem a tényeket palástolandó s Pr.-ról még a gyanút is elhárítandó, a hulla felöltöztetése és felöltözötten leendő elhurczoltatása végett kiadta a férj ruháit s saját beismerése szerint reggel felmosta a vért s a véres falat bemeszelte, sőt férjének a kalapját is megsemmisítette, majd elment a községházához és ott M. József és Cz. Mihály esküdtektől a tudott tények elhallgatásával az iránt tudakozódott, hogy a férje nincs-e bezárva, későbben pedig, midőn a férj hulláját meg is találták, a községi előjáróság előtt a hallgatást folytatta ; mert ennek a. vádlottnak büntetlen előélete nem ok a törvény engedte legnagyobb büntetés alkalmazásának mellőzésére ; minthogy a bűnpártolást a férjén elkövetett szándékos emberölés tettesének javára a gonoszságot kiváltképen bizonyító több irányú tevékenységgel vitte véghez. M. Anna azokon felül, a miket a kir. törvényszék megállapított, beismerése szerint kimosta Pr. Antalnak ama ruháit, a melyek a B. Mátyás hullájának elhurczolásában lettek véresek. Ennek a vádlottnak vétkessége ki volt mondandó, nemcsak azért, mert Pr. nem támogatja azt az állítását, hogy M. Anna a hulla felöltöztetésében és elhurczolás végett vállra vevésében segédkezni vonakodott és hogy azokban csak a «te is kikapsz» szókra segédkezett, hanem különösen azért, mert a ruhák kimosása nem is Pr. jelenlétében történt, kényszerítésről tehát e tekintetben szó sem lehet, mert továbbá, ha való volna is, hogy Pr. a «te is kikapsz* szókat kiejtette, ezzel M. Annának vagy hozzátartozójának az életét vagy testi épségét közvetlenül nem veszélyeztette, de még ha veszélyeztette volna is, akkor sem forogna fen a Btk. 77. §-ának esete, minthogy M. Anna sem