Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

tatván, orvosilag konstatáltatott, hogy életében fején, arczán, nyakszirt csontján s mindkét kezén több rendbeli sértéseket szenvedett, konstatáltatott továbbá, hogy B. Mátyás agynyomás és zúzás folytán halt meg, mely a bonczjegyzökönyv III., IV. és V. pontjai alatt leirt sérüléseknek volt okvetlen és feltétlen következménye s igy B. Mátyás küleröszaknak lett áldozata. A lefolyt vizsgálat és megtartott végtárgyalás folyamán Pr. Antal maga is beismerte, hogy f. évi márczius 23-án éjfél tájban a korcsmából ittas állapotban haza jővén, az utcza-ajtót zárva találta, zörgetett, mire B. Mátyás késsel kezében az utczaajtót kinyitotta és közte, és B. Mátyás közt szóváltás keletkezett, s hogy e közben B. Mátyást egy ásóval fejbe ütötte, mire B. Mátyás összerogyott, s beismerte azt is, hogy a földön eszméletlenül fekvő sértettet néhányszor lábával megrúgta, s midőn B. Mátyásnak halálát konstatálta, annak hulláját vállára emelve az A. partjához levitte és ott ledobta. Minthogy ekkép vádlott maga is beismerte, hogy sértettet súlyos eszközzel fejbe ütötte s ezen vallomása sértett B. Mátyás özvegye II. r. vádlott és I. r. vádlott konkubinája M. / nna III. r. vádlott azon vallomásával, hogy Pr. Antalnak a házba lett belépése és B. Mátyással lett feleselése után B. Mátyást Pr. Antal mellett eszméletlenül heverni látták, szintén támogatva lett: kizárva van azon körülmény, hogy az azután pár perez múlva lelkét kilehelt B. Mátyás fejére más valaki mérte volna a halálos csapást; tekintetbe véve még azt, hogy ugy vádlott, mint a tanuk által bizonyitva lett, mikép Pr. Antal és B. Mátyás ellenséges viszonyban éltek, s tekintve azon súlyos eszközt, melyet I. rendű vádlott sértett ellenében használt, annak az emberi élet kioltására alkalmas voltát, a kifejtett erőt, a sértések számát és helyét, hogy t. i. sértettet teste legnemesebb és legérzékenyebb helyér, ütötte meg s főképen azon körülményt, hogy a már eszméletlenül vérében fetrengő B. Mátyást czipője sarkával megrugdosta; s tekintve, hogy I. r. vádlott azon védekezése, hogy a terhére rótt cselekményt önvédelemből követte el, figyelembe azért nem jöhet, mert ezen védekezése az elönyomozat, a vizsgálat és végtárgyalás folyamán nemhogy megerősítést nyert volna, sőt ellenkezőleg ágyasával, M. Annának vallomásával határozottan meg-