Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

i7 nem tett volna. Leghatározottabb bizonyíték ide vonatkozólag a vádlott azon cselekménye, hogy az i kgros súlyt az állatorvos elöl elrejteni akarván, zsebre tette s ezt csak erőszak alkalmazásával való fenyegetés folytán adta elő. Ezen i kgros suly alulról ki volt fúrva, azt a vádlott tudta, azért akarta elrejteni. Bl. Sámuel ellen tehát be van igazolva, hogy hamis mérleg és hamis sulyoknak tudatos használata által magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett, a honvéd-kincstárnak pedig kárt okozott. Ezen cselekménye, mivel a szakértői véleményről felvett jegyzőkönyvben foglalt szakértői kijelentés és H. Antal szakértőnek a végtárgyaláskor esküvel erősített vallomásával igazolt azon körülmény, hogy i, 2 és 5 kgros sulyok oly ügyesen vannak hamisítva, hogy a hamisítást még a szakértők is csak a leggondosabb vizsgálat után s csak nagy nehezen tudták felfedezni, a ravasz fondorlatot megállapítja, a Btk. 379. §-ában meghatározott és a kárositási összegre való tekintettel a 380. §. szerint minősülő csalás vétségének tényálladékát képezvén, a vádlott ebben vétkesnek volt kimondandó. A büntetés kiszabásánál a vádlott rovatlan előélete mint enyhítő körülménynyel szemben igen fontos súlyosító körülmények forognak fen, melyek a rendelkező részben kitett büntetést indokolják. Ilyenek: hogy voltaképen nem lehet tudni, 3 hónapon át gyakorolt csalásai által a vádlott mennyi kárt okozott, hogy a szállítást csalásra irányzott szándékkal kezdte meg, mit az mutat, hogy Kr. Lajos állatorvost már akkor meg akarta vesztegetni, végül, hogy károsult maga az állam, mely az egyesek, de főkép az ily katonai szállítók csalásainak nagyon ki van téve, s mely ép ez okból erősebb védelmet igényel, minélfogva egyes esetek ben szigorú eljárás alkalmazandó. (1888. évi május hó 8-án 2272. sz. a.) A budapesi kir. itélő tábla : A vádlott mint szállítási ügynök a katonai kincstárral tartós viszonyban állott. Nem az volt tehát az ő czélja, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az eljárás eredményével egyező megállapítás szerint általa kétségtelenül elkövetett csalással a katonai kincstárt 20 frt 40 kr. erejéig károsítsa meg, hanem a jelzett tartós viszonynál és a vállalat mérvének meghatározására vonatkozó adatoknál fogva bizonyos, Döntvénytár, u folyam. XXV. 2