Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

v6 Ugyanis R. Farkas gyapjukereskedö, kitől vádlott a mázsát és súlyokat bérben birta, eskü alatt vallotta, hogy a mikor vádlott a szállítást átvette, neki a mázsát teljesen hibátlan állapotban, a hiteles, tehát hamisítatlan sulyokkal együtt átadta. Vallotta tanú, hogy a mázsának lényeges hibája sohasem volt, mert azt H. Antal gépészlakatossal évenként megvizsgáltatta, ki is a lényegtelenebb hibákat helyre hozta. Az ezen tanú vallomására a vádlott részéről tett azon megjegyzés, hogy a tanú a bérbeadás után is elkérte néha — használat végett — vádlottól a mázsát és súlyokat, némi gyanút rejt magában arra nézve, mintha a mázsákat és súlyokat egy ily alkalommal maga a tulajdonos hamisithatta volna meg. De R. Farkast a gyanú nem terhelheti, mert ő gyapjúval nagyban kereskedett, ö Pápán gyapjút vett, de el nem adott, s ha — mint maga is vallotta — a vádlottól elkért mázsával és sulyokkal mérte a megvásárolt gyapjút, önmagát károsította meg. Arra pedig a tanú esküt tett, hogy a vádbeli esetet megelőzőleg 3 éven belül Pápán gyapjút el nem adott. H. Antal tanú, ki a vizsgálat folyamán szakértőül is alkalmaztatott, eskü alatt vallotta, hogy a kérdéses mázsát időnként ő javította, legutóbb 1886 május hóban, s hogy annak lényegesebb hibája soha sem volt. A szakértők a vizsgálat folyamán is kijelentették, H. Antal pedig a végtárgyaláskor eskü alatt is vallotta, hogy a szóban levő mázsa hosszas használat után a mérésre nézve mutat ugyan némi eltérést, de oly fokút, mint az a jelen esetben észleltetett, csak szándékos változtatás folytán mutathat. Mindez elősoroltakkal beigazoltatott, hogy a mázsa és sulyok azon idő alatt, mig azok Bl. Sámuel birlalatában voltak, nem a használat folytán mutattak a mérésre nézve eltérést, hanem szándékosan hamisittattak meg. Hogy a vádlott tudoa^ással is birt a sulyok hamis voltáról, arra nézve Kr. Lajos honvéd-állatorvos és K. István őrmesternek a végtárgyaláskor tett s esküvel is megerősített vallomásai szolgálnak bizonyítékul ; midőn az állatorvos a sulyok hamisságát konstatálta, nagyon megijedt, az állatorvos előtt sírva könyörgött, hogy ne jelentse fel, majd mindenféle ígéreteket tett, mit ártatlansága érzetében bizonyára