Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)
354 A kir. tábla végzésével azt helybenhagyta; mert az 1875. évi IX. tcz. 4. §-ának második bekezdése azt, hogy a bírósági végrehajtó a székhelyen kivül ugvanazon időben s helyen teljesített eljárásokért külön-külön eljárási dijt számítson, csak akkor engedi meg, ha ily alkalommal több végrehajtást, tehát külön kiküldetésen alapuló s más-más végrehajtató érdekében eszköz lendő eljárást teljesít. E szakasz rendelkezéséből tehát okszerűen következik, hogy viszont oly esetben, midőn ugyanegy kiküldetés alapján, tehát egy végrehajtási ügyben — habár több marasztalt fél ellen eszközöltetik is a végrehajtás •— mint a jelen esetben történt — a bírósági végrehajtó csak egy eljárási dijat számithat fel. 139. Hivatalból észlelendő semmiséget képez, ha a rágalmazással vádolt, de az első bíróság által becsületsértésben marasztalt egyént, magánvádló belenyugvása daczára, a törvényszék mint másodbiróság vádlottat rágalmazásban mondja ki bűnösnek és az első bírósági Ítéletet súlyosbítja. (1890 január 8-án 45570. sz. a.) Sch. Mátyásné a paksi járásbíróság előtt rágalmazás vétségével vádoltatott, de az elsöbiróság által csak becsületsértésben nvilvánittatott vétkesnek s 15 forint pénzbüntetésre ítéltetett. Ez ellen csak vádlott felebbezett a szegzárdi törvényszékhez, mely a járásbíróság ítéletét megváltoztatván, vádlottat a rágalmazás vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért 25 frt fő- és 10 frt mellékpénzbüntetésre ítélte. Vádlott további felebbezésére a kir. tábla végzésével a törvényszék ítéletét hivatalból megsemmisítette s azt utasította, hogy mint másodbiróság vegye ujabb bírálat alá az első bíróság ítéletét s hozzon ujabb ítéletet. Indokok: J. Ferencz Sch. Mátyásné ellen ugyan a Btkönyv 258. §. alá eső rágalmazás vétsége miatt emelt panaszt; de megnyugodott a magánvádló az első bíróság amaz Ítéletében, mely szerint Sch. Mátyásnét nem rágalmazás, de a Btk. 261. §. alapján büntetendő becsületsértés vétségében nyilvánította bűnösnek. Minthogy pedig magánvádló az első bíróság ítéletében meg-