Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

*73 zonyitotta. Tekintve pedig, hogy Sm. Jakab adós a C. a. tjkönyvi kivonat szerint a s.-i 13-ik számú tjkvben Al. 1 —13 sorsz. alatt foglalt 13-ik házsz. */4 úrbéri állományt Sm. Veron és Sm. Péternek ajándékozta, ezek után pedig alperesek a kérdéses ingatlant örökölték, felperes ajándékozás folytán igényelhet kielégítést a megajándékozott Sm. Veron és Sm. Péter jogutódaitól vagyis nevezett alperesektől, mert a kereset alapját képező 100 forintos kötelezvény 1872 aug. 20-án kelt, Sm. Veron és Sm. Péter megajándékozottak javára pedig sokkal később, vagyis csak 1874. évi okt. hó 23-án állíttatott ki az ajándékozási szerződés. Ezeknél fogva alpereseket a kereseti töke megfizetésében marasztalni kellett. (1888 február i-én 213. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes keresetét alperesek ellen mint az egyenes adós Sm. Jakab örökösei ellen indította és alperesek ama tagadásával szemben, hogy ők Sm. Jakabnak nem örökösei, a póttárgyaláskor ebbeli állítását oda változtatta meg, hogy az egyenes adós ingatlana ajándékozás utján Sm. Veronra és Péterre szállott, ezek után pedig örökösödés utján alperesekre jutott, a mint ezt a póttárgyaláskor becsatolt telekjkönyvi kivonat igazolja, és ez uj tényállás alapján felperes az alpereseket már nem mint az az egyenes adós örököseit, hanem mint az egyenes adós által megajándékozottaknak az örököseit kívánta perbe vontaknak tekinteni, minthogy azonban felperesnek ez az uj jogalapja a kereseti jogalaptól lényegesen eltér, miután alperesek csak a keresetben jelzett minőségbeni perbevonás ellen védekezhettek, az a kérdés pedig, hogy alperesek jogelődei a kérdéses ingatlan tulajdonához az egyenes adóstól nyert ajándékozás utján jutottak-e ? a perben a kereseti előadással szemben megvitatás tárgyát nem képezhette, és igy alperesek az ujabban feltüntetett minőségükben való marasztalás ellen nem is védekeztek, a jogalap pedig a prts 68. §. értelmében a póttárgyaláskor már nem változtatható meg, ugyanazért felperes keresetével elutasítandó volt. (1889. évi márcz. i-én 21716. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbirósági ítélet megváltoztatik, s az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva.