Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

170 A budapesti kir. itélö tábla a kir. törvényszéknek Ítéletét a Btk. 96. és 98. §-aira való hivatkozásnak a büntetések nem egyneműségéből következő mellőzésével és ebből a részbeli változtatásból folyó, azzal a kijelentéssel, hogy a vádlottra kimért börtönbüntetés összbüntetést nem képez, indokainál fogva helybenhagyja. (1889 január 29-én 301. sz. a.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy vádlott súlyos testi sértés bűntettében, s egy becsületsértés vétségében, «több büntetendő cselekmény» elkövetésében mondatik ki bűnösnek, s ennélfogva azon feltétel, mely a Btk. 96. §-ának határozott kijelentése szerint az anyagi halmazatot megállapítja, tényleg fenforog; tekintve, hogy ugyanazon Ítélet által, ugyanazon tettes ellen megállapított több büntetendő cselekmény esetében, az anyagi bűnhalmazat fenforgásának az ítéletben való kimondása, a helyes és tüzetes megjelölés feltétlen követelményét képezi ; mig ellenben az összbüntetés kimondása a pénzbüntetés és szabadságvesztésbüntetésnek természete által, de ezen kívül még külön törvények által is korlátoztatik; tekintve, hogy oly esetben, melyben ugyanazon vádlott ellen két vagy több vétség forog fen, s ezek mindegyike miatt csupán pénzbüntetést avagy az egyik büntetendő cselekmény miatt szabadságvesztést, a másik miatt pedig pénzbüntetést állapit meg ugyanazon ítélet, a kétségtelenül létező több büntetendő cselekmény, tehát a megvalósult anyagi bűnhalmazat daczára, összbüntetés csakis azért nem mondható ki: mert a Btk. 102., tehát a bűnhalmazatról rendelkező fejezet egyik szakasza, a bűnhalmazat ezen esetéről egyenesen rendeli, hogy nem a külön-külön büntetésekből behajtás utján képződő egységes büntetés, hanem mindenik cselekmény miatt a teljes büntetés épen ugy szabandó ki, mintha vádlott csupán egyetlen büntetendő cselekménynyel terheltetnék, s a büntetés csupán ezen cselekmény miatt mondatnék ki ellene : tekintve, hogy a törvény 102. §-ával csak az összbüntetés van kizárva; tekintve, hogy az összbüntetés képzésének és alkalmazásának kizárása a valódi tényállásnak megfelelő helyes és tüzetes megjelölését nem akadályozza; tekintve, hogy az anyagi bűnhalmazat fenforgásának az ítéletben való kimondása nem más, mint tüzetes jogi formulában kifejezése azon tényállásnak, hogy a tettes nem egy büntetendő