Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

37 az 1868: LIV. tcz. 192. §-a szerint az ellenfél kifogása folytán figyelembe nem vehető. A D. a. csatolt nyilatkozat valódiságára hivatkozott és kihallgatott még két tanú közül R. Károly nem igazolta azt, hogy azon okiratot alperes irta alá, és azt igazolta, hogy K. felperes lakásán, tehát nem Szeghegyen ; a D. a. szerint alperesnek felperes megígérte, hogy kölcsönpénzt fog szerezni ; a harmadik tanú H. János pedig alperest valóban nem is ismeri s ígv teljesen nem is tanuskodhatik arról, hogy a D. a. nyilatkozatot alperes irta alá K. felperes házánál, a mely napon az A. a. okmányt Szeghegyen aláirta alperes. Tekintettel arra, hogy alperes tagadta azt, hogy ö az A. a. okmányok aláírása alkalmával váltónyilatkozatot akart volna aláírni felperes részére ; tagadta azt is, hogy az A. a. okiratra felperestől a megfelelő összeget megkapta volna ; tekintettel arra. hogy alperes a kihallgatott tanuknak vallomása által állításainak valóságát igazolta és felperes a kihallgatott érdektelen R. Károly és H. János tanuknak vallomásával azt sem tudta igazolni, hogy a D. a. csatolt nyilatkozat az A. a. váltóra vonatkozik és hogy azt alperes Szeghegyen aláirta volna, továbbá hogy ha lefizette is a 4000 frtot, azt mint sajátját és nem mint valamelyik pénzintézet kölcsönét adta át a D. a. szerint alperesnek: felperest keresetével elutasítani kellett, tekintettel arra, és hogy a Btk. 401. és 215. §-aiban tiltott cselekmények elkövetésének jelenségei merültek fel: az iratoknak a bünfenyitő bírósághoz áttételét az 1874: XVI. tcz. 1. §-a szerint elrendelni kellett. (1888. évi jun. hó 14-én 10401. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest mint a Szeghegyen 1884. évi szeptember 15-én 4000 frtról kiállított saját váltó kibocsátóját kötelezi, hogy felperesnek 2700 frt tökét megfizessen stb. Indokok: Habár a kir. törvényszéknek az az intézkedése, hogy az alperes által felhívott tanuk kihallgatását a váltóeljárási rendelet 25. §-ban szabályozott eljárás mellőzésével más bíróság által megkeresés utján eszközöltette, perrendellenes: jelen esetben azonban semmiséget maga után vonó eljárási hibát nem képez; minthogy a periratokból kitűnik, hogy felperes az -alperesi tanuk kihallgatására nemcsak megidézve volt, de a